Tudatosan hagyunk nyomot környezetünkön: ez is megkülönböztet más élőlényektől. Mi is meghatározzuk ugyan területünket, kerítéseket emelünk, határokat húzunk, viszont tudunk gondolkodni, és ez sarkall bennünket a többi élőlény számára értelmetlen nyomhagyásra, amit - ha magas szinten és kellő megszállottsággal űzzük - művészetnek nevezünk.

Koolhaas ma jelentette be a következő biennálé mottóját: Alapelemek (Fundamentals - Dezeen).

Az Alapelemek biennáléja az építészetről, nem az építészekről szól majd - mondta Koolhaas a mai sajtókonferencián, Velencében. - Történetekre, az építészet utóbbi 100 évben lezajlott evolúciójára fog fókuszálni. A valamikor egyedi és helyi kötődésű építészet mára  felcserélhetővé és globálissá vált. A nemzeti identitás láthatólag a modernitás áldozatává lett.

Hogy élhet tovább egy iskola egy olyan, feldolgozhatatlan léptékű sokk után mint az utóbbi évek néhány ismert fegyveres tragédiája? Lehet-e, kell-e építészeti eszközökkel viszonyulni a helyzethez, alakítani azt? A kérdést Vanessa Quirk cikke járja körül.

január 30 - február 1., K. 277. terem. ------ Nézd, kövesd! ------ a részletes beosztás itt!

Cseh Tamás 52. születésnapjára, a Merlin színházban tartott műsorból, 1995 - Ando Drom.

A műsorelőzetes szerint a Kortárs hétfő esti adásában (22:40, m1) az iskolákról - az épített környezet, a konkrét iskolaépületek kapcsán - lesz volt szó, ha jól értem.

Kortárs építészet, design, képzőművészet.
Minden, ami köthető a vizuális kultúrához...

Ennél több egyelőre nem derült ki - a műsor utólag megnézhető lesz a neten is (facebook itt). És már nézhető is:

Az épület egy iskola melletti háromszögű telken álló, két azonos hosszúságú, de eltérő magasságú részből áll.
Cél volt egy kedvezően megvilágított, de a környezetétől teljesen szeparált csarnok létrehozása; nagy, levegős tér érzetének megteremtése - ebben szerepet játszik a kis belmagasságú bejárat (2,40) utáni hirtelen feltárulás is. 

Híreket mondunk: majdnem bezárták az alig pár éve a 3H (Gunther Zsolték) tervei alapján épült Mozgásjavítót, de aztán mégse - az Index híre. Legalábbis erős a remény.

Az épület az építészfórumon:

A jelenlét élménye. (2010)

the worlds greenest parliament - verdens grønneste parlament from vandkunsten on Vimeo.

Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelentősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt.

Történetünk színhelye pontosabban Anglia déli csücske, a Knotacentium Towers (ejtsd Kns Ps), Lord Knotacent (ejtsd Pjs) ősi kastélya. Gyengébbek kedvéért megjegyezzük, hogy olvasás közben különben se fontos, hogy az ember kiejtse a szavakat.

Stephen Leacock halhatatlanja,
Karinthyn átszűrve, hétvégére.

Egy beszélgetésben Vincze Laci ajánlotta ezt a filmet - beágyazni nem lehet, de ingyen (és jogtisztán, angol felirattal - hang: Glenn Close) megnézhető a Youtube-on!

Kivételes időket élünk. A tudósok szerint 10 évünk van hogy megváltoztassuk az életmódunkat, hogy abbahagyjuk a természeti erőforrásaink kizsákmányolását, és a Föld klímájának végzetes megváltoztatását. Hatalmas a tét - nekünk és gyermekeinknek. Mindenkinek meg kell tennie a magáét, a HOME tehát küldetésének érzi hogy minden emberhez eljuttassa üzenetét. Ezért a HOME ingyenes kell hogy legyen - a támogatónk, a PPR Csoport teszi ezt lehetővé. Az EuropaCorp, a film terjesztője sem számít bevételre mivel a HOME egy nonprofit film. A HOME neked készült - oszd meg, és tegyél a bolygóért! (Youtube)

A sebész Dr. Curutchet számára épített ház – szerény méretei ellenére – térileg Le Corbusier egyik legösszetettebb kompozíciója. A hely-funkció találkozásának kérdésére adott megoldás leleményessége már messziről szembeötlő: a rendelő az utcafront emeletén, a lakórész a hátsó telekrészben kapott helyet. A környezetében jellemzően nagyobb épületek vannak, a hagyományos megoldással (rendelő a földszinten, felette a lakás) a végeredmény egy túlontúl kicsi, a társai mellett eltörpülő tömeg lett volna, a hátsó rész ugyanakkor nehezen lett volna feltárható. (...)

A zürichi Anette Gigon and Mike Guyer irodája által tervezett múzeum - kétség nem férhet hozzá: valódi építőművészet. Ezzel együtt nem tolakszik a figyelem középpontjába, ehelyett alárendeli magát a környező tájnak és a történelemnek. Mintha a környezetének történetét fordítaná le a tér nyelvére.

- a múzeum honlapjáról -

A park építészeti elemeit - a három pavilon, a bástya sztéléje és a múzeum előtt induló "római út" - a látogatónak magának kell felfedeznie.

Nagyobb térképre váltás

The ABC of Architects from fedelpeye on Vimeo. - Timi küldése.

A francia Emmanuelle Weiss tervezte ugyancsak Lille-be (!) ezt a nagyon érzékeny ház-bővítést. Az épület láthatóan a mai igényekre keres térbeli (térhasználati) válaszokat, miközben az anyaghasználatával, léptékével finom, de egyáltalán nem bátortalan vagy önállótlan kontinuitást valósít meg.

• forrás:Dezeen.com;

Az alábbiakban egy kis hangulat-beszámoló következik egy közösségi társasházépítésről (eddig németül emlegettük: baugruppe), a helyszín Lille, a szíves közreadó Tokodi Juli, aki kis családjával most ugrott bele egy ilyenbe (férj + 2 gyerkőc). Nyilván más egy ottani gazdasági környezetben belevágni egy ilyesmibe, mégis azt érzem, hogy itthon a közös gondolkodásba vetett hit, az együttlét lehetőségeinek felismerése (annak félelmei nélkül) az ami elsősorban hiányzik. Ja: és a tudás mindennek a feltételeiről,  megvalósíthatóságáról, módszereiről...

Nem példa nélkül való, hogy egy lakóközösség összefog, és saját kezdeményezésre hoznak létre játszóteret. Ennél azonban továbbmegy a rotterdami BOARD tervezőiroda ötlete, amely egyenesen a lakók által összedobott „alapanyagokból” képzeli el egy közösségi játszótér megalkotását. A The Reycled Apartment névre keresztelt ötlet második díjat nyert a Richard Krajicek Alapítvány által létrehozott, a játszóterekkel kapcsolatos legjobb ötleteket elismerő díjon.

A Jystrup Savværk és Trudeslund lakó-együtteseket is bemutató Seier és Seier név mögött álló építész-apuka karácsony-projektje (flickr):

A tréfás évzárás és a Boldog Új Év jegyében egy tréfás és személyes képösszeálítás - Victor Enrich fotómachinátor képei a Dezeenről.

Érdemes a hozzájuk kapcsolódó szövegeket is elolvasgatni, hisz a szabadidős optikai tuningon túl a képek a szerző a környezetére adott nagyon érdekes személyes reflexiói is.
(Párhuzam: ezügyben lásd még az Islamic Project hasonló fotómanipulációit!)

Bizonyára jó lenne, ha lenne ennek a blognak valami határozott iránya, következetesen megjelenített világa - bármennyire szeretném hogy ez mondjuk a fenntarthatóság vagy még inkább a közösségi térhasználat legyen (vagy az otthon-levés a városban!), a szimplán nekem tetsző házak (és egyebek) elől gyakran nem tudok kitérni.
Talán nem is baj - most itt egy ház Hamburgból, és ha már mottó: figyelemreméltó tér-használattal.