Az előadás Stockholm egy példájával mutatja be a városi közlekedéshez hasonlatos infrastrukturális hálózatok szabályozhatóságát. Mi köze az építészethez? Hasonlóan: látszólag kaotikusan, de mégis tervezhetően (dinamikusan) működnek például a közösségi térhasználatok, a körülmények értő-érző alakításával.
A berlini falomlás utáni anekdota: orosz út-tervező hívja angol kollégáját:
- Haló, itt Vlagyimir. Mondd, ki a felelős London kenyér-ellátásáért?
- Hogy érted? Semmiféle ilyen felelősünk nincs.
- Hogy lehet? Valaki kell hogy a felelőse legyen egy ilyen bonyolult dolognak, valaki kell hogy szabályozza.
- Nem, nincs ilyen felelős. Ez gyakorlatilag önmagát szervezi...Önmagát szervezi...
A finom eszköz: útdíj a legkritikusabb utakon. Az eredmény a második fotón (jan. 3.):
Amit az emberek a kezdeti elutasítás után egyre növekvő mértékben támogattak:
"Ne írd elő az embereknek hogyan alkalmazkodjanak.
Noszogasd őket!
Ha okosan csinálod, elfogadják a változást."
