A munkáiról ebben a videóban beszél | kiváló irodaháza itt | bemutatása az Artportálon itt
A Velenei Biennálé közzétette a 2016-os kurátor, Alejandro Aravena által megfogalmazott mottót. A soron következő, „Jelentés a frontról” című Biennálé az építész szerepét vizsgálja az életkörülmények javításáért világszerte vívott küzdelemben. A mottó az anyagi lehetőségek hiányának kényszerében dolgozó építészetre kívánja irányítani a figyelmet, az olyan tervekre, amelyek a közjó érdekében képesek lehetnek megfordítani a status quót – legyen a siker bármilyen kicsiny is.
Jelentés a frontról
- Reporting from The Front - Aravena teljes programadó szövege az Archdaily-n!
Számos csatát kell megnyernünk, számos új frontot kell nyitnunk az épített környezetünk minőségének, így az emberek életminőségének javítása érdekében. A bolygónkon egyre több ember indul elfogadható életkörülmények keresésére, aminek az elérése az idő előrehaladtával egyre nehezebbé és nehezebbé válik. A bevált megoldás-sablonokon túlmutató minden törekvés a realitás tehetetlensége miatt jellemzően nagy ellenállással találja szembe magát, az igazán fontos kérdésekkel megbirkózni kívánó erőfeszítéseknek a világ egyre növekvő összetettségével kell megküzdenie.
Szemben egy valódi háborúval – ahol igazi győztes nincs és a veszteség érzése az uralkodó – az épített környezet frontján valódi vitalitás tapasztalható, hiszen az építészet mindig a lehetőségek felől viszonyul a valósághoz. Ez az, amit a 15. Nemzetközi Építészeti Kiállításon meg szeretnénk mutatni a látogatóknak: olyan megismerésre érdemes sikertörténeteket, megosztásra érdemes példákat, amelyekben az építészet ezeknek a harcoknak a megnyerésével, a frontvonalak kitolásával képes és képes lesz változást generálni.
A JELENTÉS A FRONTRÓL célja azoknak a példáknak az eljuttatása egy szélesebb közönséghez, amelyek megmutatják, mit is jelent az életminőség javítása a peremen, nehéz körülmények, állandó napi kihívások között dolgozva. Vagy: mit is jelent elsőként megtenni bizonyos lépéseket, új területek felfedezése érdekében.
Tanulni szeretnénk azoktól az építészetektől, amelyek a hiányokra való panaszkodás helyett képesek a rendelkezésre álló erőforrásokat mozgósítani. Meg szeretnénk érteni, milyen tervezői eszközök szükségesek ahhoz hogy sikerüljön megfordítani a közjóval szemben érvényesülő egyéni érdek kizárólagosságát, a „MI” csupán „ÉN”-re történő redukcióját. Tudni szeretnénk azokról az esetekről, amelyek ellenállnak a redukcionizmusnak és a túlegyszerűsítésnek és nem adják fel az építészetnek azt a küldetését, hogy részese legyen az emberi lét csodájának. Az érdekel minket, hogyan valósíthat meg az építészet tágabb értelmű nyereséget: hogy lehet a tervezés (többletköltség helyett) hozzáadott érték, vagy lépés az egyenlőség felé.
Szeretnénk, ha a JELENTÉS A FRONTRÓL nem csak passzív tudások krónikája lenne, hanem olyan emberek vallomásai, akik teszik is amit prédikálnak. A remény és a következetesség között szeretnénk egyensúlyozni. A jobb épített környezetért való küzdelem nem lehet sem hisztéria, sem romantikus keresztes hadjárat. Ez a jelentés tehát nem kíván leleplezés vagy panasz, sem dagályos szónoklat vagy lelkesítő öltözői beszéd lenni.
Olyan példákat és praxisokat fogunk bemutatni ahol a kreativitás egy-egy mégoly apró siker megkockáztatásának eszközeként jelenik meg, hiszen ha a probléma nagy, akkor a mindössze milliméternyi előrejutás is számít – ennek megértéséhez szükségesnek látszik a sikerfogalmunk átállítása, hiszen a frontvonalakon elért eredmények relatív, nem abszolút sikerek.
Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a jobb környezetért vívott harc közös erőfeszítés, ahol mindenkinek a képességeire és tudására szükség lesz. Ezért szeretnénk ha ez a Biennálé nyitott lenne, a legkülönbözőbb háttérből jövő történeteknek, gondolatoknak és tapasztalatoknak adna helyet.
Az Építészek
Azokat a szakmagyakorlókat szeretnénk meghívni, akik maguk is a „fehér vászon” problémájávan küzdenek: építészeket, urbanistákat, tájépítészeket, mérnököket, építőket és műkedvelőket, akiknek a munkája a frontokon elért győzelem – bármilyen fronton.
A civil társadalom
Olyan eseteket is szeretnénk bemutatni, ahol civil közösségek vagy egyének – sokszor bármiféle tervezői képesítés híján – képesek voltak a saját épített környezetükön javítani.
A vezetők
Aztán olyan fontos vezetőket szeretnénk meghívni, akik a kiváltságos szerepüknek köszönhetően a piramis tetején vagy alján, irányt mutathatnak a szakmagyakorlóknak a a megvívásra érdemes küzdelmekben.
A nemzeti pavilonok
Végül: szeretnénk ha minden ország megosztaná a saját otthoni küzdelmeit, ami egyrészt figyelmeztetés is lehet a mások által addig ismeretlen kihívásokra, de fontos lehet az ismeretek megosztása szempontjából is, hiszen az életünk kereteit jelentő helyek javításáért tett erőfeszítéseinkben nem maradhatunk magunkra.
A 15. Építészeti Biennálé tehát olyan építészetekre kíván figyelni és olyan építészetektől kíván tanulni, amelyek az intelligencia és az intuíció között egyensúlyozva képesek kilépni a status quo-ból. Olyan eseteket szeretnénk bemutatni, amelyek a nehézségek ellenére (vagy pont azoknak köszönhetően) a keserűségbe való süllyedés helyett javasolnak és tesznek valamit. Szeretnénk megmutatni hogy az épített környezet minőségéről való folyamatos vitában nem csak szükség, de tér is van a változtatásra.
fordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
2015-07-29 12:42
