Az origo cikkének (2013 okt.) átvétele (a nyitókép: index) A hegyekkel körbezárt településre az év hat hónapjában nem süt be a nap, ezért az egyik hegy oldalába telepített tükrökkel világítják meg a főteret. Noha a Rjukant körülölelő hegyek méretei messze elmaradnak a…

Milyen örömteli tud lenni egy ilyen megigaztalanodás, azazhogy mikor rám cáfol az élet: arra panaszkodtam korábban, hogy a tükör eszközének tudatos alkalmazásáról milyen nagyvonalúan látszik lemondani a (modern) építészet, és lám: (Nouvel, a Riverpark vagy hasonló berlini…

Számomra annyi érdekes a dologban, hogy a tükör - ahogy azon korábban is tűnődtem - még mindig szinte kizárólag a vizualitás, a puszta látvány eszköze, s a legritkább esetben a (természetes) fény biztosításáé, a hőtechnikai jellemzők javításáé, netalán a napjárásra…

Hogy az épületről magáról mit gondolok, azt még emésztgetem, azért hozom csak fel, mert az utóbbi időben (hónapokban) fogalmazódott meg bennem hogy az építészet mennyire NEM használja fel (tudatosan) a tükör adta lehetőségeket, Nagyon kevés valós példát tudok…

Főleg Panni izgalmas terű udvarába, de egyéb tetszőleges használatra is felkínálom: Heliostat tükörrendszer. A lényege egy fix és egy mozgó, a nap járását folyamatosan követő tükörrendszer, ez utóbbi az előbbire vetíti a nap fényét, ami aztán az amúgy sötét udvart…