Egy majdnem elindult facebook-vita átemelése – nagy diskurzus aztán mégsem lett belőle (alig valami). A saját szövegem után az Építészfórum és a Várbarátok-közösség megosztására született hozzászólások, önkényes válogatásban, legalul.
- Salgó vára – egy nem vár rekonstrukció (építészfórum, 2016. október 7.)
- a tervlapok az issuu-n;
- tervező: Juhász Norbert
Hálás dolog erről az épületről beszélni, jó élmény a megismerés folyamata, mert nagyon sokirányba nyit kommunikációs felületet – helyesebben nagyon sok forrásból táplálkozik, nagyon sokfelé tesz gesztusokat (tényleg érdemes végigolvasni a nagyon alapos, tartalmas ismertetést!). Ez a sokirányúság jelenti egyben a terv megalapozottságát, súlyát is, ezek mentén is érdemes beszélni róla, viszont ez nagyon kínálja a terv jellemző (elutasító) fogadtatásával való összevetést.
Ezt a sok forrásból való táplálkozást szem előtt tartva meglepő, hogy milyen gyakran jelenik meg a néhány méltató észrevételben a "bátorság", illetve annak hangsúlyozása hogy milyen könnyed (játékos? szemtelen? felelőtlen?) a terv, amilyent csak "egyetemen szabad/lehet csinálni", mivel az élet valóságától ez távol van - ami azt sugallja hogy a tervező egy hirtelen támadt ("korszerű"? "merész"? "kísérletező"?) ötletet vetítene a helyre, és azt próbálgatja. Ez azért meglepő, mert a terv már nyitásnál nemhogy elfordul tőle, de a szokottnál tágabbra nyitja az örökség fogalmát: a továbbírt történetnek része lesz nem csak a (nagyon hiányosan: alig ismert) középkor, de a geológiai múlt (szép ahogy ez a szövegben Petőfivel erősítődik meg), ahogy természetes adottságként jelenik meg aztán a hely mint kirándulóközpont – látványként is és központként, kilátópontként is. Ez utóbbi aztán - mivel turizmusként fogalmazódik meg és az "élményfokozás" gondolata is megjelenik – ismétcsak kellemetlen mellékzöngéjű lehet, pedig nem kellene hogy így legyen: kirándulni élmény, a hely (tág) történetéhez közel kerülni élmény, és mindezzel méltó környezetben találkozni, helyeket, irányokat, látványokat kapva: megint élmény.
A terv pedig valóban méltó környezetet valósít meg: szép a bővítésekkel kialakuló új sziluett: bár nem épít vissza semmi egykor voltat (hisz nincsenek is erre adatok), a hegytető megjelenése, az épületvégek perspektíva miatt kialakuló toronyszerű megjelenése valóban hordoz valami vár-szerűt. Természetes és okos az is ahogy az új a régivel találkozik: olyan funkciókat javasol a találkozás-vonalakra, amik alkalmasak a geometriai szabálytalanságok fölvételére, hogy a széleken aztán valódi helyiségek (terasz-megnyitásokkal ritmizált) ablakai nézzenek a tájra.
Szép és tiszta az anyagválasztás: az időjárásnak kitett, magaslati helyzetre jó válasz a védelmet sugalló kemény betonkéreg, amit belülről szépen bélel ki a fa puhasága (a részletrajzok szerint a belső hőszigetelés kérdését is jól megoldja). Amit hiányol a szemem, az az üvegfelületeknek valamilyen osztottsága: az alaprajzokon is megjelennek teraszajtók, gondolom vannak nyitható ablakok: ezeknek az osztásai szépen artikulálhatnák az így most kissé merev tekintetű doboz-szemeket.
"A védjük meg!" jelszava szinte minden esetben a védett épület, vagy tárgy kényszerű halálával egyenlő. A „védjük!" lefordítva azt jelenti, „öljük meg, balzsamozzuk be és tegyük közszemlére!" A doktriner védelem ugyanis az esetek többségében belenyúl az épület természetes életfolyamatába, elválasztja az épületet a társadalomtól." (Déry Attila: Múlt, műemlék, mítosz)
Ami különös a terv utóéletében, az a párbeszéd teljes hiánya: a rendkívül alapos és részletes tervismertető, a témára szakosodott fórumok megosztásai, az erre való külön felhívás ellenére alig néhányan vették a fáradságot hogy a szöveggel megismerkedjenek, a lapokat végignézzék, és hogy az érzéseiket néhány bekezdésben, valódi érvelésként összefoglalják (illetve ez utóbbira senki). Nem csak az ismertetés, de maga a terv is egy kommunikációs nyitás a múlt, az épített örökségünk felé egy lehetséges olvasattal - ha ezt nem vesszük észre és nem ekként reagálunk rá: időt rászánva, érvekkel, akkor maga a kommunikáció, az egymásra figyelés veszik el: az a tágan értelmezett kultúra, aminek a védelmét maga a terv is, de az azt támadók is a leghevesebben hangoztatják.
* * *
hozzászólások az építészfórum facebook-oldaláról:
Ez egy borzadály! Remélem, egyest kapott.
talán várrom nélkül még elfogadható lenne, de tetszeni akkor sem tetszene ez a fantáziátlan kockaépítmény/förmedvény?!
Elrettentő példának nagyon jó, biztos sok turistát vonzana. Mai magyar építészet: beton, üveg, kocka, minimál design... Egy disznóólat se tudnának izlésesen megtervezni... Nem kérdés, hogy ez vagy inkább az eredeti (vagy hasonló legalább)
Kb. 600 éves romok leöntögetése táji környezetben betonnal minden, csak nem aktuális probléma. Aki így látja, kár is győzködni. Egy a lényeg: NE épüljön meg. (Salgóról származó építészként mondom.)
Hát ezen a diplomamunkán nem latszik, hogy oktatják az építészeket esztétikumra, ez valami eszméletlenül ízléstelen és fantáziátlan... Csináljunk konzumsz@rt a nemzeti emlékhelyeinkből. Hú, ez aztán zseniális.
hozzászólások a "Várbarátok" facebook-oldalról (eredeti helyesírással):
Úristen, még egy agymenés!
"A diplomaterv 2015-ben MÉK-MÉSZ Diplomadíjban részesült, Hellodesign Talent Award finalista lett és - az egyetem ajánlásával - az EAM Best Diploma Projects 2015 nevezettje" - valszeg nem vagyok elég progresszív, de ez gáz, alapjáraton, még csak nem is a vár/átépítés relációban
Igazából én semmi újat nem látok benne, pont úgy néz ki mint a drogbárók, mozisztárok, korrupt politikusok, egoista milliárdosok tengerparti vagy hegyvidéki modern palotái. Üres lenégyszögesített funkcionalitás, ahol nem az épület él, számít, hanem az onnan lenéző, körültekintő egó. Véleményem szerint várrekonstrukciónak borzalmas.
A múltunkból nem szabadna csúfot űzni, bármilyen trendi építészeti stílusok dívnak mostanában, 5 azaz öt évet egyik divatirányzat sem bír ki az időpróbán!!!!
hatalmas rizsa, nulla fantázia, a sztenderd minimalista derékszög-kocka világ... pedig - hipotetikusan persze - annyi fantáziát bele lehetett volna tenni egy efféle ötletelésbe
Ezt tanítják az egyetemen,hogy ilyen eszébe jusson valakinek ? Én nyugodtan végigolvastam,nehéz volt.Onnan indul a lényeg,hogy 1-2 évszázada megjelent a pénz tömeges méretben egyeseknél,ami új igényeket jelentett: élmények,túrizmus ,szép kilátás,stb.Kinek,az államnak, a pénzes,sok pénzes embereknek. (...) Nem szabadna ilyen halvaszületett,agyament ötleteket még közzétenni,pláne megvalósítani hagyni,de még díjazni sem.
A diák nem tudja előre,mit,hogyan oktatnak .A tanmenetet,irányvonalat, óravázlatot valakinek látni,engedélyezni kellene.Nem mehet az egyetemen sem minden csak úgy a vakvilágba, ahogy a tanár akarja,ahogy az eszébe jut. Hova jutunk így? Ide.
Hát ez egy agymenés. Ezt a pasast be kéne zárni egy diliházba, nem pedig engedni, hogy bármit is tervezzen.
ISZONYATOS !!! EBBE MI A FANTÁZIA ?
Remélem nem ilyen borzadalom lesz sok vár romunkból ha eme tervező keze alá kerül. Ha mégis hát csuklóból vágják le a kezét,mint a tolvajnak,aztán máglyán égessék meg.
Meg ne próbáld...! :-(
Tehetsége nincs és csinál egy beton gnómot. Az is hülye volt,aki díjat adott ezért!