Egészen ijesztő épületről-építésről ad hírt az építészfórum: az érdekes az, hogy az terv fő kritikusaivá pont a tervezők, Bodonyi Csaba és munkatársai által közreadott fényképek váltak: gyönyörűen (sokkolóan) leolvasható róluk, hogy az épület sem a bányászat által a tájon esett sebet nem kívánja gyógyítani, sem annak kialakult helyzetéhez nem viszonyul semmiféle módon. Az új épület minden ízében idegenül ül a gödörben, sem geometriai-formálási, sem anyaghasználati, sem semmiféle gesztust nem téve a hely felé (btw: Tokajban vagyunk, a borvidék az Unesco világörökségi védelmi listán!). A tragikus helyzetet MÉG tovább súlyosbítja a városszéli bevásárlóközpontokat megszégyenítő méretű és sivárságú parkoló...
Emellett persze hatalmas.
Árulkodó az ismertető szöveg is, ami jellemzően méretekről, számokról és mennyiségekről szól - azért furcsa módon elhelyeződik a szövegben a "görög színház" szókapcsolat is...
A görög építészek egyik legzseniálisabb húzása az volt, hogy a színházépületet a táj szerves részévé tervezték minden esetben. A táji környezetet tudatosan hatalmas, élő díszletként komponálták a látványképbe.(sulinet)
Az ember keze betette a lábát.
Ilyen volt:
Ilyen lett:
A dologról a néhány napja a neten talált gyűjtemény egyik képpárja jut eszembe:
ijesztő - sokkoló
