Hogy élhet tovább egy iskola egy olyan, feldolgozhatatlan léptékű sokk után mint az utóbbi évek néhány ismert fegyveres tragédiája? Lehet-e, kell-e építészeti eszközökkel viszonyulni a helyzethez, alakítani azt? A kérdést Vanessa Quirk cikke járja körül.
- forrás: Archdaily január 24; (csupán a cikk gyors jegyzetelése)
A tragédiák természetesen építészeti diskurzusokat is elindítanak - az ArchRecord cikke szerint bár a Sandy Hook eset után hajlamosak lennénk erődszerű iskolákat építeni, berácsozott ablakokkal, fokozott biztonsági előírásokkal, de ez aligha eredményezne kedvező tanulási környezetet, arról nem beszélve hogy a börtönszerű szellem a legkevésbé sem hatna jól a békés életre.
Milyen eszközök vannak az építészet kezében?
Egy hasonló tragédia esetén a szerző három lehetséges forgatókönyvet lát, mindegyikre van példa vagy javaslat:
- Lebontani és eltüntetni minden a tragédiával érintett épületet vagy arra emlékeztető jelet, helyet.
Nagyon nehéz a hétköznapok folytatása olyan helyen, ahol termekhez, épületrészekhez tragédia kötődik: bármi zaj ijesztő és rémisztő lehet, kezelni a traumát, felvenni a mindennapok ritmusát szinte lehetetlen (a norvég Utøya szigetének épületeivel is ez történik, de lebontották és újjáépítették a fenti képen látható Amish iskolát is, egy 2006-os tragédia helyszínét).
- áttervezni/alakítani a tragédiával érintett területeket, eltüntetni a nyomokat - a leggyakoribb megoldás;
Az emögötti érvelés: vissza kell hozni az életet az iskolába, máskülönben a "gyilkosok győznek". (Utøya szigetén is cél a hely pozitív képének visszaállítása, az emlékezés helyei szándékoltan nem a tragédia helyszínén vannak/lesznek.)
A harmadik:
- a gyógyítás és közösségteremtés (engagement) tereinek létrehozása;
Gyógyító terek - iskolák esetében kevés építészeti előkép, van viszont hasonló: menedékek (bántalmazottak számára, ezügyben léteznek friss kutatások és tapasztalatok - pl.: Building Dignity).
Azt találták, hogy a túlszabályozott biztonsági előírások a védelem és biztonság helyett ellenkező hatást érnek el: sérül az autonómia és állandósul a fenyegetettségérzet. Egy zajos, privát tereket nélkülöző intézmény fokozza a stresszt és traumát.
Fontosak a privát terek: biztonságot jelentő zugok: kis beszögellések, kuckók. Ezek kisebb létszámot engednek meg, így a zsúfoltság és zaj is kisebb - miközben ez egyfajta elkülönülést jelent, paradox módon mégis a közösség megerősödését, az abban való aktív részvételt segíti. Átalakítható terek (hőmérséklet, használat, stb. szerint): a személyesség megjelenése. A diákok részvétele a gondolkodásban, az átalakításban! Nagyon fontos a feldolgozási folyamatban.
Az építészeten túl fontos a közösségi háló létrehozása.
___
Olvasd a teljes cikket itt (benne sok hivatkozás):
