>> Irina Vinnitskaya, Archdaily.com;
saját kiemeléseim:
"az egészséges párbeszéd hiánya";
"a párbeszéd miért a konfliktus szinonímája?"
"az építészet közös erőfeszítés gyümölcse";
"nem csupán forma, dekoráció –
ez az amiben élünk, ami körbevesz,
ami velünk történik";
"fontos az építés minősége, fizikai valósága"
[TEDx előadás] Ebben az előadásban David Chipperfieldet arra kértük meg, hogy beszéljen az emberek építészettel kapcsolatos bizalmatlanságáról egy gyakorló építész szemszögéből, a provokatív Miért gyűlöli mindenki a modern építészetet? címmel. Chipperfield mindennapok építészetére irányítja a figyelmünket – azaz a naponta épülő többségi épületekre, nem pedig a kivételt jelentő kiemelt, drága projektekre. A ma építészetét vizsgálva arra hívja fel a figyelmet, amit ő a mai épületek többsége esetében megvalósuló hibás tervezési metódusnak tart.
"Itt egy nagy egyeztetés látható, olyan mint egy sajtókonferencia, de nem az. Minden ilyen találkozónkon minden döntést minden érintettel el kellett fogadtatnunk, elképesztő folyamatokon kellett végigvinni a tervezést. Ez az eredeti lépcső, a nagy dilemmánk, és itt látható amivé végül vált. Az a párbeszéd amivel kényszerűen meg kellett küzdenünk, azt hiszem az segítette igazán a tervet: a megnyitón 10000 ember állt sorba hogy bejuthasson és láthassa: az esőben vártak a sorukra – ez lett hirtelen egyfajta jutalma ennek a párbeszédnek, ami nem csak a professzionális csapaton belül zajlott, de a nagyközönséggel is; és ez volt az, ami megvédte a projektet és ami mára meglehetősen elfogadottá tette."
Chipperfield az építészeti szakmagyakorlás számos vonását hibáztatja a mindennapi gyakorlatból kiemelkedő kis számú „kivételes” alkotás miatt. Kiemeli az „építészeti és városszerkezeti témájú párbeszédek alacsony színvonalát”, és ennek hatását az építészeti minőségre és a városaink alakulására. Ugyancsak megemlíti hogy az építészirodák napi gyakorlata a folyamatos harc, a küzdelem, amire (és az "ellenérdekelt" (?) fél jelenlétére) már minden építészhallgatót jóelőre figyelmeztetnek: „küzdelem a fejlesztőkkel, a várostervezőkkel és a nagyközönség elvárásaival”.
De felbukkan aztán az optimizmus is is az előadásban, mikor az együttműködésről mint a minőségi építészet becsületét megmentő eszközről beszél – ennek során említi meg egyik saját tervét, az elpusztult berlini Neues Museum újjáépítését, amit Julian Harrappal együttműködve tervezett.
