A zenész Brian Eno és Peter Schmidt képzőművész 1975-ben készített egy kártyacsomagot amivel művészeknek, zenészeknek szándékoztak segítséget nyújtani egy-egy ihlet-hagyott pillanaton való túllépésben. A kártyacsomag neve Indirekt Stratégiák volt (ld: Obliques Strategies - wikipédia).

A kártyán szereplő tevékenységek a gondolkodás beragadt vakvágányait voltak hivatva felszabadítani, sokan a dadaizmus világához vagy a kínai Ji Csinghez hasonlították (az eredeti kártyákról ld. a Guardian cikkét, amin olyan mondatok szerepeltek, mint: "Értékeld a hibádat rejtett szándékként", stb.). Az Archdaily a gondolatot most építészetre alkalmazta.

*

Lentebb egy szavazással buzdítom a kedves Önöket vélemény-nyilvánításra. A tervet a Grupo Aranea készítette, a feladat a megbízó lakásának elhelyezése az anyja házának tetején. A helyfoglalás, a továbbépítés, a helyzet megfogása és kihasználása - ez volt a házi feladat. A különösnek látszó ablakmegoldások (ld. az alaprajzot) célja az irányított kilátások kialakítása a kellemes, szűk utcácskák felé.
(Forrás: Dezeen)

Tegnapi hír (dezeen), hogy a japán Toyo Ito nyerte idén a legnagyobb építészeti elismerést jelentő Pritzker díjat. A Tokióban dolgozó építész 2006-ban a RIBA aranyérmét kapta meg, a Praemium Imperiale díjat a Japán Művészeti Egyesülettől 2010-ben, illetve az általa tervezett Japán pavilon első díjas lett a tavalyi Velencei Biennálén.

Ő a hatodik japán építész aki ebben az elismerésben részesül: 1987-ben Kenzo Tange kapta meg, 1993-ban Fumihiko Maki, 1995-ben Tadao Ando, 2010-ben pedig a Sanaa páros (pár Pritzker díjas itt).

Összeállítás a 71 éves építész munkáiból a hg.hu oldalon!

A tengerparton álló ház ravaszul válaszol a hely kihívására: a teljesen zárt(nak tűnő) emelet lebegni látszik a három irányban is megnyíló földszint felett - hogy a hatás teljesebb legyen, csak az emelet oszlik zárt terekre, a szintek között a kandalló, a lépcső és a födémátnyitások is a lebegés képzetét keltik (forrás: Dezeen.com).

- Terv: Lode Architecture, 2012.

Egy csehországi gyár területén - úgy is mint lakatlan. Az elhagyott gyárterületen álló kétszintes épületet a hatvanas években alakították háromszintessé; most többfunkciós építészeti és dizájn iroda.

Kíváncsi emberek az Archdaily-n néznek-olvasnak tovább.

Az alábbi pár bekezdés az iskolák és a közösség-orientált tervezés kapcsán egy újabb cikk (erősen vázlatos) "fordítása". Figyelemreméltó hogy ismét a legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű közösség felé fordul a figyelem, a válasz ismét a nyitás, a transzparencia, a pozitív ön- és közösségkép. A teljes cikket lásd az Archdaily-n!

Csak mert szóbakerült tegnap Kritikán, és mert újranézni is mindig élmény. Apropó: tudtátok
hogy Brad Pitt volt a narrátor és a producer? Képre kattint. 2011-10-14 16:38

A Grande Mothers - azaz a Nagymamák (a fiatal szólógitáros kivételével) csupa 70 körüli nagy öreg, akik annak idején Frank Zappa mellett kóstoltak bele a színpadi létbe, a nagy röhögésekbe na és a ZENE világába. Most hétfőn! Lentebb egy kis zene is - és csapat felállása (interjúkért katt a nevekre):

Egy régi poszt előreemelése: a vázlattervi időszakban talán nem érdektelen egy grafikai élményzuhatagban megfürdőzni. Skicc, rajz, modellfotóra-rajz, vázlat, keresés... Sőt: az emlegetett médiumváltás is nyomokban. Kiemeltem itt lent néhányat, de az igazi dömping a forrás-honlapnál: élményre fel!

Az épület fő célja a helyi tizenéves fiatalság bevonzására, az igényes szórakozásra, kikapcsolódásra alkalmas hely megteremtése. A közösségi tér és könyvtár funkció újraértelmezve jelenik meg ebben az ifjúsági központban. Az épület teljes szintje egy hatalmas, világos tér, melyet különböző térelválasztó elemek osztanak több kisebb zónára. A központi térben két nagyobb elem található. Az egyik egy víztiszta üvegfalú „média-kabin", ezáltal a belső tér teljes egészében átláthatóvá válik.

Az eredetiség, a dán karakter elsősorban a lakóépületeknél fedezhető fel, és kevésbé a nemzetközi áramlatokat idéző, monumentális középületeknél. A dán lakóházak építészetének legfőbb értéke az „elérhető minőség".

A dán Vandkunsten építésziroda lakóegyüttesei.

Tiderenczl Gábor cikke; in: Alaprajz, 1999/1 (pdf);

Digitális nomádok vagy neonomádok: így hívják azokat a túlnyomórészt valamilyen szellemi munkát végző embereket, akiket pénzkereső tevékenységük nem köt egy adott munkaállomáshoz, és internetkapcsolattal valamint laptoppal felszerelkezve szinte bárhonnan tudnak dolgozni - otthonról, parkból, étteremből, kávézóból.
Vagy éppen közösségi irodából.

Ha a XX. század a tervezést („dizájn") használta a szociális problémák megoldásához, úgy a XXI. században mintha pont az ellenkezője történne: nem-tervezéssel („non-dizájn") próbálunk megoldani szociális problémákat. A (mai és a jövő) építészeinek célja ennek az építési logikának a kifejlesztése: a tervezés és szinte öntudatlanul a nem-tervezés által a városi lét peremén élőket felemelni a jelenlegi elszegényedett körülményeikből.

Egy tegnapi (TT1) beszélgetés margójára: egy korábbi bejegyzésben pár mondat és két mű Steve Reich amerikai zeneszerzőtől: lüktetés és folyamatosság, rész és egész, monotonitás és gazdagság, változás és állandóság. A szigorú matematikája ellenére erős természeti (kozmikus?) sugallatok. Ide kattint.
Közben bővítettem kicsit a TT1 jegyzeteket világmegismerésekkel: M. C. Escher, Csörgő Attila...

A faluszerű telep épületei és nyitott terei egy hatalmas pontonon úsznak. A megoldás részint nem háborgatja a vízáramlásokat, látogatókat ugyanakkor vízparti nádas varázslatos világáig engedi. A RIBA pályázatának megnyerését követően az Adam Khan Architects iroda kapta a látogatóközpont és a 67 hektáros természetvédelmi terület rendezésének tervezési megbízását (A szöveg és a képek az építész honlapjáról).