Az alábbi pár bekezdés az iskolák és a közösség-orientált tervezés kapcsán egy újabb cikk (erősen vázlatos) "fordítása". Figyelemreméltó hogy ismét a legszegényebb, leghátrányosabb helyzetű közösség felé fordul a figyelem, a válasz ismét a nyitás, a transzparencia, a pozitív ön- és közösségkép. A teljes cikket lásd az Archdaily-n!

• Community-Oriented Architecture in Schools:
  How 'Extroverted' Design Can Impact Learning and Change the World (Archdaily).

A tanulást az építészeti (formai) részletekre való elmélyült figyelem mellett más is befolyásolhatja, sőt: ez pedig annak felismerése hogy az iskola a körülötte élő közösség számára nem csupán átjárható, de pozitív szimbolikus erővel telített is lehet.

A befelé forduló tervezés helyett sokszor célszerű a közösségi gondolkodás felé fordulni – a Marysville-i iskolában ellenségeskedés, túlzsúfoltság, tanári sztrájkok, rossz tanulmányi eredmények voltak a jellemzőek – az erre adott válasz csak a közösség bevonása lehetett az új iskola tervezésébe, hogy a siker részeseivé válhassanak. Ennek a szellemében álltak neki egy négy hónapos közös gondolkodásnak: workshopok, nyitott délutánok, fókuszcsoportok alakultak építészek, diákok, szülők, tanárok, vezetők részvételével.

A transzparencia és a közösségi terek előtérbe kerülésével a terv elmossa a határokat a tanárok, diákok, az iskola és a tágabb közösség között.

Elképzelhető – különösen egy alacsony társadalmi-gazdasági szinten levő közösség esetében – egy kíváncsiságra is építő, belépésre és tanulásra invitáló iskola hatása.

Az iskola jellemzően a környék legnagyobb épülete, fizikai és szimbolikus értelemben is. Az ott lakók az iskolát fontos épületként tartják számon.

Javaslat: az iskola előterének hangsúlyozása, ami az arra tévedő járókelőknek is ad valami vizuális üzenetet a bent zajló életről.

A gazdaságilag-társadalmilag peremen élők világában a jövő osztálytermében a szegénységet legyőző oktatás imázsa kell hogy megjelenjen. A transzparens és fénnyel átjárt terek, a belső gazdagság megmutatása, a külső udvarok-teraszok a szomszédság számára jól láthatóan jeleníthetnek meg egy reményteli jövőt.

Az ötlet nem új: megnyitni az iskolát a nyilvánosságnak, becsábítani a közösséget, bátorítani a diákokat a külső interakciókra, az iskolát a tanulás és a közösségi szellem helyévé tenni. Csak a közösség-központú megközelítés sarkallja a diákokat hogy a sajátjukként kezeljék a fejlődésüket, a közösségüket és így – talán – kitörhetnek a szegénység ördögi köréből.