Bazsik Anita, Kárpáti Fanni és Vátyi Gergő pályamunkája nyerte a KÉK és a KultUnio pályázatát a Király utca 15. alatti épület földszinti homlokzat-rekonstrukciójára (a hg.hu hírének átvétele).
Bazsik Anita, Kárpáti Fanni és Vátyi Gergő pályamunkája nyerte a KÉK és a KultUnio pályázatát a Király utca 15. alatti épület földszinti homlokzat-rekonstrukciójára (a hg.hu hírének átvétele).
A párhuzam egy üregekben bővelkedő ementáli sajt és Biljana Jovanovic Budapesten élő és alkotó, horvát származású építész munkája között szemmel látható. Az Ementáli lépcső névre keresztelt alkotás egy fiatal, kreatív és jó ízléssel megáldott házaspár lakását ékesíti. A lépcső központi eleme a lakásnak, így a megrendelők mindenképpen olyat szerettek volna építeni, amelyik (amellett, hogy harmonizál a historizáló környezettel és ízlésükkel), friss, kortárs díszévé válik a térnek. (szöveg: hg.hu)
Az alábbi írás a Kritika kurzuson a Pannonhalmi bazilika felújításáról szóló előadáson felvetett kérdésekhez kapcsolódik: a jelen belenyúlásának határai és korlátai, a tulajdonos és a tervező kompetenciája, a műemlékvédelem szerepe...
A sűrű ás átfogó írás az épület körül elindult vitákhoz illetve napjaink több műemléki dilemmájához jelenthet izgalmas és megfontolandó adalékot - az olvashatóság érdekében itt a webes felületen némileg rövidítettem, a kiemelések tőlem származnak. A teljes szöveg - Déry Attila szíves engedélyével - pdf-ben itt letölthető:
A Kívül tágasabb blog képösszeállítása:
A hetvenes években a New York-i metrót még véletlenül sem lehetett a biztonság és a szolid elegancia mintájának tekinteni. A város lecsúszása már a hatvanas években megkezdődött, tartott a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején is. Elhagyatott épületek, kábítószer-kereskedők, bűnözés, szegénység jellemezte ezekben az években.
Illusztrációként a nemrég Hogyan tervezzünk biztonságosabb városokat? címmel közölt cikkhez, amiben az ezen az állapoton való okos, szisztematikus túllépésről olvashatunk.
Abban a párharcban, amit az értelem és az érzelem vív az emberi tudatban, egyfajta biztosítékot látok a művészetek állandó és ciklikus megújulására. A műalkotások által ábrázolt valósághoz való közvetlen kötődésre vagy elvont, távoli viszonyra gondolva jutnak eszembe az előzőről érzelmeink, zsigereink, emlékeink, vágyaink; az utóbbiról elegáns, hideg gondolataink, eszméink, elméleteink. Akármelyik kerül - átmeneti fölény után - vesztett pozícióba, ott is bizton számíthat rá, hogy előző - fénykorában szerzett - érdemeire kell ráépülnie az újonnan előnyre kapottnak, amely átmeneti sikerét éppen annak a többletnek köszönheti, amivel a meglévőt (esetleg akár hanyatlót) képes volt kibővíteni.
(Ugyancsak remek híradás, fókuszban a világítástechnika - 2:40-től 11:00-ig)
Miközben Herman Hertzberger a tetőteraszról mint különleges közösségi térről ír, másoktól a kihasználatlanságáról, leromlásáról olvasni (izgalmas lenne utánanyomozni a pontos okoknak). A Dezeen beszámolója szerint a hely most a francia Ora-Ïto irányításával kávézóval, kis bolttal és a művészek szállásaival kialakított művészeti központtá válna. Egy friss felújítás során eltávolítottak néhány későbbi hozzátételt, a felújított és ezévben megnyíló terasz új neve MAMO lesz a Marseilles és a Modulor szavakból, ami egyúttal játékos utalás a New Yorki MoMára, ahol most nyáron nyílik Le Corbusier retrospektív életműkiállítása.
Tombol az építészet Koblenzben - a múltkori tízpontos bevásárlóközpont után itt egy Belvedere a várossal szemközti dombról - a szó olaszul szép kilátást jelent. 2011-ben Koblenzet választották a 3,6 millió látogatót vonzó Bundesgartenschau (azaz egy kertészeti kiállítás) helyszínéül. Az eseményre felhúzott épületek egyike a Dethier Architectures Belvederéje, ami azóta szinte a város szimbólumává is vált.
Siza egy kevéssé ismert házának bemutatásával-elemzésével - Gratulálunk!
Fazekas Kati az amerikakontinensről küldi javaslóan ezt a könyvet (itt bele lehet lapozni):
Going Public showcases the creative revival of public space in our urban and rural landscapes. The book’s compelling selection of formal and informal interventions, reclamations, and architecture illustrates the current scope and interest in refashioning and repurposing our built environment for public use. The objectives of the featured examples are as diverse as the projects themselves and range from inspiring communication and community experience to devising new means of gathering in and connecting to nature.
Számomra annyi érdekes a dologban, hogy a tükör - ahogy azon korábban is tűnődtem - még mindig szinte kizárólag a vizualitás, a puszta látvány eszköze, s a legritkább esetben a (természetes) fény biztosításáé, a hőtechnikai jellemzők javításáé, netalán a napjárásra való tudatos reagálásé. Klikk a képre (a fenti fotón Norman Foster friss térlefedése Marseilles-ből).
Halász Kitti küldése - The Cool Hunter | és: Landezine;
A hely furcsa módon egy emlékmű (a pueblai háború 150. évfordulójának emlékműve) - mint ilyen viszont nem emel szobortalapzatokra semmit és senkit, ehelyett létrehoz egy szép és jól használható helyet, ahol maga az élet lehet jelen, több szinten is: a finoman hullámzó fával burkolt tér sétákra és rendezvényekre egyaránt alkalmas, a burkolaton fák és kihajlított padok bújnak át. A felületről összegyűjtött esővizet öntözésre és a mellékhelyiségekben használják fel.
Pelle Zita - Mihály Eszter - Kronavetter Péter: DLA-s fiatalok benéztek egy gimnázium udvarába, és azóta közösen nézelődnek a gimnazistákkal. Mit csinálnak, hol tartanak? - klikk.