Michael Diewald, a bécsi "Blühendes Konfekt" (Virágzó cukrászat) tulajdonosa, a Sargfabrik egyik lakásában él, sok sok növénnyel. der standard - angol fordítás;
A Sargfabrikban lakom - nagyon nyugodt itt az élet. 100 éve itt még koporsókat gyártottak (Sargfabrik = koporsógyár), az üzem azóta bezárt, a kilencvenes években a bécsi BKK-3 építésziroda tervezte a helyére ezt a lakóközösséget fürdővel, tetőkerttel, kávézóval és más közösségi funkciókkal. Van itt azóta kórus, főzőklub, táncestek, közös autóhasználat és így tovább. Garázs viszont nincs - és ez nagyon rendben is van így.
A feleségemmel, Kerstinnel és Mirával, a kislányunkkal élünk itt. Gyönyörű: a Sargfabrik mindent egy helyre hoz össze. A klasszikus szomszédsági gondokat - egymás kibeszélése, a kerítésen átnyúló faágak, túl hangos bulizás miatt kihívott rendőrség - itt nem ismerjük.
Legjobban az uszodát szeretem. Rendszerint késő este megyek le egy negyedórás merülésre, és hagyom szállni a gondolataimat. Télen, mikor odakint hideg van, a tepidáriumba megyek - ez amolyan gőzfürdő, kicsit kevesebb gőzzel és hőfokkal, de fantasztikus akusztikával. Általában egyedül vagyok, és úgy alakult, hogy ilyenkor énekelni szoktam, a hangulatomtól függően.
Éneklés után mezítláb megyek fel a tetőre egy kis Csikungra. Persze a tető nem Csikung-hely, hanem elsősorban egy gyönyörű kert. Gyep, gyümölcsök és zöldségek, még barack és kajszi is van. A harmadik emelet felett! Néha fogok egy tálcát és ott reggelizem a fűben.
A tetőt legtöbbször azért gyógynövények és virágok termesztésére használom. A cukrászatomban szükségem van fűszernövényekre, némelyik nem honos Ausztriában, ezért máshonnan rendelem a magokat és itt elültetem. Ez az én kis személyes kísérletezgetésem. Tavaly mexikói növényekkel próbálkoztam, idén málnával. De "vadon" is nő itt mindenféle: van oregánó, kakukkfű, orbáncfű - innen megvan az éves növényellátásom.
Vannak növények a lakásomban is. Az avokádó-fa már 25 éves és túlélt pár költözést. Nem bírja abbahagyni a növekedést. Már akkora, hogy zsinórokkal kellett a plafonhoz kötöznünk hogy megálljon - szerencse hogy az 5 méter magas nappaliban van, mert a többi helyiség csak 2,26 belmagasságú.
Szinte csak régi bútoraink vannak. Nem szeretem az új bútorokat, az újra-hasznosítás és felújítás barátja vagyok. Soha el nem mennék egy bútorboltba. Kész horror. A nappalim ezért teljes káosz: a könyvespolc az előző lakótól maradt, a pad és a konyhabútor a korábbi albérletemből származik. Mindenből a legolcsóbbat: nincsenek nagy igényeim. A bútor csak funkcionális szükséglet az otthonléthez - ha pedig nincs kedvem otthon maradni, felmegyek a tetőre és ilyenkor az egész város a nappalim. (DER STANDARD, print edition, 23 / 24.7.2011)
