- Bardóczi Sándor jegyzete (fb) -
William H. Whyte, aki a Holly (Magyal) becenevet kapta nevének H betűje miatt, a XX. század második felében szerzett hírnevet magának azzal a különös módszerrel, hogy háztetők rejtekében kandikamerás felvételeket készített a közterületet használó emberről. Egy különc urbanista-újságíró volt az Istenadta, önmagát ember-figyelőnek írta le.
lásd még: A köztér újrafelosztása (Bardóczi Sándor cikke)
Tapasztalatait számos könyvben összegezte, amelyek megteremtették a modern köztérrehabilitáció társadalomtudományi alapjait és leleplezték a modernista és posztmodernista térteremtés hiányosságait. Egyik kedvencem a bon mot-jai közül ez:
Nagyon nehéz olyan tereket tervezni, amelyek nem vonzzák az embereket. Figyelemre méltó, hogy ez mégis milyen gyakran sikerül.
“It is difficult to design a space that will not attract people. What is remarkable is how often this has been accomplished.”
Whyte úgy vélte, hogy a tereken az embereket leginkább a többi ember érdekli, ezért akkor kezd el egy tér, egy park jól funkcionálni, ha megteremtjük az emberek számára az ücsörgés, a találkozás lehetőségét. Javaslatai alapján, 1000 mobil szék kihelyezésével vált a Bryant park drogtanyából egy pezsgő városi parkká New Yorkban. Sokkal később a Broadway sétálóutcává alakításának kísérleti fázisában ugyanezt nyugágyakkal ismételték meg. Sikerrel.
(Ahogy a Kertem mai képeit elnézem, a pesti pógárok ösztönösen rátaláltak Whyte megfigyelt bölcsességeire. De kinek kell ide múzeum?)
