Elég valószínűtlennek tűnik, hogy egy lakópark beruházói nem eltávolodni, hanem egyenesen közelebb kerülni szeretnének egy szennyvíztisztítóhoz – márpedig egy kínai településen éppen ez történt, miután a döntéshozók megszemlélték az Organica Zrt. biológiai módszereket alkalmazó rendszerének megépült képviselőjét. A magyar alapítású cég olyan rendszereket épít, ahol az élővilág nyújt segítséget a keletkező szennyezett víz megtisztításában; ennek köszönhető, hogy a lehangoló ipartelepek helyett leginkább buja növényzettel teli üvegházak formáját öltik a létesítmények.
A hg.hu cikkének átvétele, kéretik elolvasni a sok betűt, a sok képek mellett mind.
A fejlesztők szándékosan törekszenek arra, hogy lerombolják a témához kötődő negatív érzéseket, és megoldhatóvá váljon, hogy a rendszerek ne a városoktól minél távolabb épüljenek fel, hanem azok belsejében. Hogy miért fontos mindez a városok jövője szempontjából, és miért kaphatnak vezető szerepet ebben a szakmérnökök és biológusok uralta iparágban az építészek? A budapesti EFAP konferencián tartott előadása után Bodnár Attila, a cég egyik alapítója vázolja fel lapunknak a szennyvíztisztítás új dimenzióit.
„Már a 80-as években felmerült a gondolat a biológusok körében, hogy a természetes ökoszisztémákat alkalmazni kellene az emberi eredetű hulladék lebontásában, amelyet előbbiek táplálékként tudnának újrahasznosítani. A 90-es évek végétől pedig nagyon komoly fejlesztések is zajlottak ezen a területen. Ma már közel 30 telepen alkalmazzák az ún. élőgépes megoldást” - vázolja a szakember, aki az Egyesült Államokban ismerkedett meg a technológia alapját adó elképzeléssel.
Napjainkban a szennyvíztisztító telepeket érthető módon minél inkább igyekeznek a városokon kívülre telepíteni, mint a hulladékkezelés nemkívánatos, lehetőleg emberi szem elől minél inkább elrejtendő módját. Alapvetően vegyészek, biológusok, építőmérnökök uralta iparágról van szó. Ugyanakkor a globális fejlődés forgatókönyveit tekintve igencsak indokoltnak tűnik a paradigmaváltás. Egyes jóslatok szerint a jövőben 100 milliók költöznek majd a városokba, ahol a fejlődés egyik legnagyobb problémája éppen a víz kérdése lehet. Magyarország ebből a szempontból szerencsés helyzetben van, számos fejlődő és fejlett országban azonban a víz kérdése kritikus és akár fejlődés fontos fékje is lehet. Az Egyesült Államok déli államaiban például vízhiány miatt akár a légkondicionálókat is ki kell kapcsolni – ami ott gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem lehet dolgozni. „Mindezek tükrében érthető, hogy muszáj megoldanunk a szennyvíz visszaforgatását – márpedig ha elvisszük a városból a vizet, és vissza is kell hoznunk, ehhez hatalmas plusz infrastruktúrára lesz szükségünk” – véli a szakember.
A hagyományos mérnöki módszereket és az ökomérnöki megoldásokat ötvöző élőgépes eljárás lényege, hogy a természettől tanultakat vetik be a szennyvíz megtisztítására: a szaknyelvben reaktoroknak nevezett egységekben körülbelül 3000 féle organizmus segíti a folyamatot. A tisztítást valójában nem a látványos, buja növényzet végzi, azok gyökerei csak élőhelyet teremtenek a további fajoknak: baktériumoknak, férgeknek, halaknak, kagylóknak, amelyek természetes anyagcsere-folyamataik során távolítják el a vízből a szennyezőanyagokat. Ezek megtelepedését mesterséges gyökérzet is segíti. „Ugyanazt a munkát végezzük el, mint a természet, csak sokkal koncentráltabban” – foglalja össze Bodnár Attila. „A kontrollált környezet optimális életfeltételeket teremt az élőlényeknek.”
A szemnek is tetszetős megjelenésnek komoly pszichológiai előnyei vannak: egy szennyvíztisztítónak ugyanis nagy a „pszichológiai lábnyoma”, az általa keltett ellenérzések – a megvalósult, zöldellő üvegházak képe nagyban segít csökkenteni azokat. A megfelelő kialakítással, biológiai szűrőkkel elkerülhető a szagképződés is, ami egyébként a szennyvíztisztítóknál az egyik legzavaróbb tényező lehet.
„A városokban rendkívül nagy gondot okoz például a csapadékvíz kérdése is, amely nem tud elszivárogni és összegyűlve hatalmas áradásokat okoz – ez nem természetes állapot” – sorolja tovább a megoldandó kérdéseket a szakember. „A fenntartható módon gondolkodó tájépítészek ma már terveznek olyan zöldterületeket, amelyek képesek a csapadékvíz tárolására, megtisztítására. Az ilyen dolgozó természetes környezetet „working landscape-nek”, dolgozó tájnak hívják. Fontos kérdés a városokban a biológia sokféleség is. Egy városi park általában eléggé steril ebből a szempontból – ugyanakkor az ökoszisztémákat felhasználó szennyvíztisztítók esetében egyfajta funkcionális biodiverzitás, ökoszisztémák sorozata jelenik meg a városok belsejében.”
A rendszereket hatalmas üvegházakba helyezik, és itt léphetnek képbe az építészek: szem előtt lévő épületekről lévén szó, tág teret nyerhet az építészeti fantázia. Egy hagyományos szennyvíztelep tervezése valószínűleg nem tekinthető építészeti álomfeladatnak – a régebben építészként dolgozó Bodnár Attila is templomok tervezésével foglalkozott korábban -, az új összefüggéseket nézve azonban nyilvánvalóvá válik, hogy a jövőben mindez megváltozhat, ráadásul „az építészek azok, akik ott vannak minden döntési fázisban” – véli a szakember.
A rendszereket kifejlesztő céget 1998-ban Budapesten alapította Bodnár Attila és Kenyeres István. 2001 és 2004 között Körte-Organica néven működött, 6 további céggel társulva, majd ismét önállóvá vált. 2006-ban a francia Veoliával, az ágazat legnagyobb cégével kötöttek partnerségi szerződést, mára 24 „telepük” működik szerte a világban; Magyarországon Telkiben, Budafokon és Etyeken. Technológiájuk jelenleg Magyarországon, az Egyesült Államokban, Kínában, Ukrajnában, Oroszországban, az Európai Unióban és Ausztráliában rendelkezik szabadalommal, további szabadalmi kérvények folyamatban vannak. Míg a működő létesítmények főleg kisebb települések vagy közösségek vizét kezelik, nemrég jóval nagyobb szabású projekt körvonalai bontakoztak ki: a Fővárosi Csatornázási Művekkel kötött szerződés értelmében a Dél-pesti Szennyvíztisztító Telep élőgépes technológiára alapozott bővítését valósíthatják meg, hála az elnyert közbeszerzési pályázatnak.
