Az index cikke:
Az intézmény szelleme egyébként már kívülről nyilvánvaló. A Balázs Mihály tervezte épületre a nyitottság és a visszafogott elegancia jellemző. A fehér mészkőlábazaton álló, transzparens üvegépület visszafogott, de mégsem unalmas. Ha valaki arra kényszerítene minket, hogy hasonlatokkal dobálózzunk, nyitott könyvhöz hasonlítanánk a két, egymással szöget bezáró épületrészből álló komplexumot.
A jó arányú, a hatásgyakorlás évezredes receptjeit alkalmazó tér elcsendesített minket, mintha egy katedrális boltívei alatt állnánk. A szakrális hangulatot csak az törte meg, amikor megtudakoltuk, mi a varázslatos építmény funkciója.
Semmi. Ami pedig egy határozott célból létrehozott épületben kiábrándító. A hivatalos magyarázat szerint a kaptár az épület szellemi központja, amiben úgy gyűlik a tudás, ahogy a kaptárban a méz. Azzal a különbséggel, hogy ebben a kaptárban nem gyűlik semmi.
A legfelső szintre jutva váratlanul újra átéltük a kaptárban tapasztalt térélményt. A könyvtár egyszerű megoldásai, kiegészülve a homokfúvott üveghidakkal, a tető üvegfelületein bevetülő fénypászmákkal és a háromemeletnyi belmagassággal elementáris hatású teret alkottak. Úgy éreztük magunkat a napfényben, mintha akkor teleportáltak volna oda minket egy sötét és nyirkos veremből.
- a pályázati terv (rajzokkal) itt.
Mi a véleményetek - a cikkről és a házról?