- terv: Arata Isozaki, 2010 (?)
- forrás: Domus 947, May 2011;
Arata Isozaki képzőművész barátjának (és korábbi megbízójának), Jerry Sohn-nak tervezte a Mojave sivatagba ezt a három totemszerű pavilont; itt a nappali hőmérséklet gyakran 38 fokra is felszökik, míg éjszaka 1-2 fokra hűl. A három totem az egyes évszakoknak van dedikálva.
Isozaki a kilencvenes években egy kaliforniai kiránduláson jutott el a későbbi tervezési helyszínre barátjával, Sohn-nal, ahol egy éjszakát a szabad ég alatt töltöttek. Ahogy máshol is megjegyezte, úgy érezte hogy a sivatagi építészetben csak az ég lehet a mennyezet és a föld a padlózat. A következő látogatáskor a tulajdonos egy szabadtéri háló tervezésére kérte, ami lehetővé teszi hogy a csillagok és a hold fénye alatt aludjanak, de a kígyóktól és más vadállatoktól védetten. Az építész azt javasolta, hogy maga a természet legyen a belső tér, és hogy ne egy, hanem három szabadtéri hálót építsenek. Némi skiccelés és táv-kommunikációs kör után megbízó és építész arra a megegyezésre jutott, hogy három különböző hálót építenek a négy évszaknak, a telek három különböző pontján.
Az első a téli „háló” – egy egyszerű, illetve látszólag egyszerű kubus. A három közül a legösszetettebb gyakorlat, egy teljesen zárt, 274 cm (9 láb) élhosszúságú beton-üveg kocka, a megbízó ötlete nyomán bútor helyett – a nappali napsütés után éjszaka is meglepően meleg – beton felületen lehet aludni. A falon a brit Jeremy Dickinson képe látható.
A következő a nyári háló, egy kis faldarabon álló beton platform, kétdimenziós elemek harmadik dimenzióba való fordításával. Csak egy plató, és mégis minden amit az építészet elérhet.
Az utolsó a legmélyebb ponton álló őszi-tavaszi háló. A szerkezet a zárás és bekeretezés (a téli háló) és a nyitottság és forma-minimalizmus (a nyári háló) között lebeg. A pavilonok leg-formáltabbika – a padló itt fallá fordul, aztán finoman íves tetővé hajlik, ami ami a túloldalon egy másik, az előzőre merőleges falon pihen. A pavilon hátsó oldalán Lawrence Weiner, New Yorki képzőművész a „BIZONYTALAN LÁTÓHATÁR” ("OBSCURED HORIZON") feliratot helyezte el.
Isozaki másutt úgy fogalmazott, hogy a japán teaház mesterségesen hozza létre a természetet, az tehát így nem maga a természet. Az ezzel ellentétes nézet – javasolta –, ha a természetre mint mesterséges formára gondolunk. A Mojave sivatagban az építész ős-természetbe való érzékeny de határozott beavatkozásai nem csak azt biztosítják hogy a bolygóval való kapcsolatunk törékenységének legyünk tanúi, de annak az adott szerkezettől elvárt tartósságnak-keménységnek is, ami a sivatagban való megmaradáshoz szükséges és ami által az magának a tájnak válik részévé.
