A holland építész (1930), a strukturalizmus egyik vezéralakja, a nyitott rendszerű, használóközpontú építészet művelője és propagálója. Az alábbiakban a Lessons for Students in Architecture című könyvéből következik egy részlet. (további részek: 02 | 03 ) [2007 március 4.]

Helyesbítek: nem is épszerk, hanem építészet, de a szerkezeti kérdésekre összpontosítva. A pontos címe Constructing Architecture, 2005-ös kiadás (képre kattint, 50 mb).

Az egyetemek számára a hallgatók leghatékonyabb oktatási módszere az önfejlesztés szorgalmazása. Azaz: önálló problémafelvetés, kritikai analízis és intenzív kutatás, az előfeltevések kidolgozása és szintézisalkotás. Ez a könyv nem fekete-fehér igazságokat mutat be, ahogy nem helyettesíti az előadásokon elhangzókat sem. Az ismert és kortárs építészeti és technológiai lehetőségeknek inkább egy olyasfajta munkaközi kivonata, ami az építészeti gyakorlatot a maga sokszínű összetettségében mutatja meg.

A falazatokról szóló fejezet előszavát Moravánszky Ákos írta - a könyv a tanszéki könyvtárban is megvan.

Az alábbi cikket a Metszet felkérésére az egyik 2011-es számba írtam, az építész-fórumos közlés utáni fellelkesültségemben. Volt, aki beszélgetéseinkben a házat túl egyszerűnek, talán unalmasnak is találta - az én szememben pont ez az erénye: annyit mond amennyit kell, se többet, se kevesebbet: pont, amennyi elég. Ezt próbáltam az alábbi cikkben leírni.

Nagyobb térképre váltás

A régi piac bontásával Inca városa szívében egy új köztér újrafelfedezésére nyílt lehetőség, a főutcától és a Városházától mindössze néhány méterre.
A javaslatunk megpróbálja a lehető legtöbb közteret megőrizni, miközben a változatos programnak is helyet biztosít: mélygarázs, szupermarket, kiskereskedelem, önkorményzati irodák és piac. A köztér mindezeket az aktivitásokat kívánja szolgálni a jövőben.

Még egyetemistaként találtam valamelyik magazinban Nari Gandhi indiai építész egy munkájára: a földből kinövő, erőteljes, mégis könnyeden formált hatalmas téglaívek, felette súlytalan, lebegő tetők, gazdag tér- és fényjáték, a külső és belső terek izgalmas párbeszéde...

A nevet megjegyeztem, ahogy azt is hogy Frank Lloyd Wright irodájában indult, ahonnan hazatérve Indiában dolgozott haláláig.

Aztán hiába kerestem, nem találtam róla semmi anyagot - egészen tegnapig...

David Chipperfield, a brit építész tervezte a Ruhr-vidéki nagyváros világhírű múzeumának új épületét. A Folkwangot (az északi mitológia nyelvén: „a nép csarnoka”) a 20. sz. elején alapította egy gazdag művészetkedvelő, aki kitűnő ízléssel válogatott: ő állította össze az első nagy német gyűjteményt kora modernjei, Cézanne, Gauguin, van Gogh, Matisse és mások alkotásaiból. A Folkwangban látható Európa egyik legnagyobb plakát-gyűjteménye is, benne magyarok alkotásaival.

David Chipperfield, a 13. Velencei Építészeti Biennálé kurátora két napja jelentette be a nemzetközi kiállítás idei mottóját: Közös tér.

A téma nagyon egybevág a legutóbb itt is citált előadásával (Miért gyűlöli mindenki a modern építészetet?). Izgalmas téma, izgalmas megfogalmazásban - gondolatilag nekem Fuksas néhány évvel ezelőtti "Kevesebb esztétikát, több etikát" mottójának erejéhez mérhető.

A kifejtés az alábbi cikkben:

*

Nagyon egyszerű, tiszta gondolatú könyvesbolt a közeli Pozsonyban (!). Hallatlan világos: a lépcsőzet közlekedős és üldögélő, fent intimebb terek (kávézó), ahonnan lépcső vezet le az adminisztratív helységekbe. (2013 körül sajnos a bolt elköltözött, lebontották.)

>> ArchDaily.com.

Gyönyörű fiókos asztal - inkább iparművészeti, méginkább képzőművészeti alkotás semmint valódi bútor, de gyönyörű. >> DeZeen.

Olyannyira hogy érdemes elolvasni az ismertető cikket, és megnézni ezt a kedves videót:

Az építészeti kritika (épületismertetés) egy következő műfaja, ha az ember újrafordítja a házat "bemutató" cikket. Ez történt most - az "eredeti" az építészfórumon.

Az épület a tervezők honlapján (sajnos már csak fotók, a rajzok eltűntek): Zanderroth Architekten.
*