Miért ülünk le a lépcsőkre? Melyik lépcsőkre ülünk le? Mi mást tehetünk még egy lépcsővel? Hogyan tud a lépcső nem csak térként, de helyként is működni?
Csúsz István és Mester Tamás első díjas TDK-ja -
csatlakozó olvasnivaló: Lépcsők, udvarok, terek - Christopher Alexander
A lépcső egy erősen funkcionalista építészeti elem. Egyetlen eredeti rendeltetése, hogy összekösse a lentet és a fentet. Emellett viszont (véletlen vagy sem, ki tudja?) számos másodlagos használati módja létezik. Ezek közül a legszembetűnőbb persze az ülőhely... de lehet színpad, kifutó, alvóhely, találkozások központja, egy hely, ahova vissza lehet húzódni vagy egy hely, ahonnan rá lehet látni mindenre (a szimbolikus tartalmáról már nem is beszélve). Rengeteg szerep, ami többnyire csak a tér használóinak kreativitásán múlik. Mégis fontos lenne, hogy a tér megalkotóinak is legyen egy tudatos szándéka (felvetése) az alternatív igénybevételekre. „A közösségi terek, a találkozási pontok teremtése napjainkban fontosabb, mint valaha. Minden lehetőséget ki kell használni a rohanó világunk tempójának mérséklésére és annak az elősegítésére, hogy az emberek – újra – felfedezzék környezetük értékeit és nem utolsó sorban egymást is. A rengeteg ilyen köztérteremtő lehetőség közül csak egy a lépcső, mégis úgy érezzük, hogy az a benne rejlő potenciálokhoz képest a jelen kori építészet számára kevésbé kedvelt és használt eszköz. A lépcsőnek mint köztérnek – és mint lehetséges helynek – tudatos és finom tervezésével érdekes és kellemes új színt vihetünk épített környezetünkbe.”
Erről szól a dolgozat, aminek 2 célja volt:
- egy térelméleti összefoglalás a lépcsőkről
- inspiráció jó multifunkciós lépcsők tervezésére
A teljes dolgozat anyagát itt letölthetitek (3,5 mb).
