Egy téli szombaton leszálltam a Bukarest-Budapest vonatról egy Mezőberény nevű városkában. A 11000 lakosú keletmagyarországi város volt a hétvégi célpontom, a választásom ugyanakkor merőben véletlenszerű volt, egyetlen céllal: megtudni hogy mi is van ott. Annyit már tudtam hogy mi nincs: semmi jelentősebb turistacélpont, hotel vagy vendéglő, ahogy egyetlen TripAdvisor ajánló sem létezett a helyről. Elhatároztam hát hogy körülnézek - kíváncsi voltam, mi sül ki ebből.
Az egységes világtendenciákról, a jövő városairól, a smart citykről, illetve a kontinensek, fejlett és fejlődő országok eltérő városfejlesztési és -üzemeltetési problémáinak megoldásairól két fiatal, de a témában kiemelten jártas szakemberrel beszélgettünk. Kádár Bálint, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Urbanisztikai Tanszékének tanársegéde, Szemerey Samu pedig építész, urbanista.
...Nyeső dalai elemelnek ugyan a valóságból, de mégis az életbe csöppenünk azáltal, hogy a huszonévre széthúzódva megjelent három és meg nem jelent ki tudja, hány album dalai élőben mutatják meg teljes arcukat; kell hozzájuk a varázsos személyiség. /…/ Nyeső in medias res a legmagasabb hőfokon izzik. Először azt figyelem, milyen szokatlanul kiválóan gitározik, élvezet, ahogy egy-egy fanyar harmónia közben ujjai szinte összetekerednek, surlódnak a szekundok, aztán kapom is a fejem, mert ott a gitár dallama felett tercelő énekszólam, hozzá pedig a dal megéléséből fakadó mimika. /…/ Valahol a nehéz, többszólamú fingerstyle gitározás és az ihletett énekmondás között járunk, úgy, hogy nincsen emelkedett, pátoszos érzésünk; tulajdonképpen minden nagyon egyszerűnek hat, holott mégiscsak magasrendű művészetet fogyasztunk éppen. Nyeső finom, szolid, néha apró eszközökkel ér el nagy hatást, ahogy hétköznapi életünket is univerzumként képes láttatni. Egy ponton a hátsóbb sorokból valaki bekiabál: „Imádlak!" (ÉS, 2011. júlis. 5.)
