javasolt link: Játszóterek a Landezine-com honlapon;
(de általánosan is javasolt a Landezine honlap)
Az alábbiakban következik néhány - remélhetőleg - ihletadó példa szerte a világból. A csütörtöki beszélgetés nyomán a szóbakerült urbánusabb struktúrák helyett ezek jellemzően parkok, kertek, játszóterek (meg akár múzeumok is, és azok ilyen-olyan vegyülékei). Természetesen egyik viselkedése sem importálható a mi helyszínünkre, de mégis érdemes végigszaladni néhányon a saját kérdéseinket rájuk vetítve: lépték, területhasználat, kapcsolatok, maradék- vagy "háttér"-területek – aztán: arculat, "mission statement"...
lásd még: Ötletek és észrevételek építészeti pályázatok kapcsán;
"Az Art Mobile egy aktív befogadói eszköz, amelyet a látogató személy a kulturális esemény befogadása közben használ, hogy azzal az észlelési folyamatot megkönnyítse és a percepció során fellépő cselekvési késztetését levezesse. (…)
A járműveket használó művészeti turisták és művészeti szakemberek kollektív vándorlásukkal szemléltetik az észlelés és a munkavégzés közötti összefüggéseket, valamint a kortárs nemzetközi művészetértékelési folyamatok működését, egy a művészetet a földrajzi és nemzeti elvek szerint modellező rendszerben."
Hoppá.
A múzeumok harmadik generációjában a művészek eleve a környezetükkel kölcsönhatásban levő munkákat hoznak létre. Tadao Ando múzeumépülete az ilyen hely-specifikus múzeumok egy példája (a Chichu jelentése: "föld alatti"). Rendkívül izgalmas, hogy CSAK természetes fényt használ!
...kilátás nyílik a tengerre. (...) A környezet hangjai is bejutnak itt a múzeumba, az építészet és a természet összekapcsolódik. A belső terek hangulata a napszakok és az évszakok váltakozását követi a tervezők szándéka szerint.
A terv a park hagyományos, nyitott zöld területként való értelmezését kérdőjelezi meg. Bár sok a füves terület, a La Villette azt juttatja világosan kifejezésre, hogy mesterséges alkotás, hogy emberi kéz tervezte. Az alapszerkesztés számos tematikus kertet foglal magába, felfedezésekre csábító, illetve a természeti és emberalkotta világ váratlan találkozásait ígérő helyekkel. Lásd még: A La Villette tematikus kertjei;
Maga az épület a kövektől távol helyezkedik majd el, azt a turisták gyalog vagy helyi kisbuszokkal ("shuttle") közelíthetik meg (itt képek a kész állapotról).
Az egykori Anhalter és a Potsdamer vasútállomások mögötti, mindig is sínekkel borított terület 1945 után igazi senkiföldjévé vált; a park kialakításával most visszakapcsolódott a városi szövetbe. Az impresszív méretek, az emelt szintű U-bahn sínek és az egykori pályaudvari maradványok túlvilági környezete teszi a parkot egészen különlegessé. Nívós és hangsúlyos tipográfia, egyértelmű információ, hatalmas hinták, sport- és játszó-felületek.
A koncepció a használati igények szisztematikus és részletes kielégítése helyett egyetlen város léptékű táji struktúrává szervezi a rendelkezésre álló területet.
A park egyetlen, térben elcsavarodó torzfelületből áll. A toznégyszöget összefüggő zöldfelület alkotja, a geometriai inflexiós pontban pedig egy óriási mérleghinta-sor mutatja képletesen is a felületek „átbillenését”.
A Déli fűrészmalom-sziget Berlin Friedrichshain-Kreuzberg negyedében van. Hossza 600 méter, szélessége 100, az 1845-ös és 50-es csatornaépítéseknek köszönhetően jött létre. A hely korábban a határzónába esett, az egyesítés után az itt kialakított parkkal végre növelni tudták Kreuzberg zöldfelületeinek arányát.
* * *
bónusz:
A berliniek leszavazták a korábbi Tempelhof repülőtéren működő park lakóépületekkel való beépítését, ami így megerősítette pozícióját mint közpark. A szavazás következményeként a városvezetésnek le kell mondania a terület csaknem egyharmadának beépítéséről, ahol a terveik szerint 4700 lakást húztak volna fel. Berlin 2,5 millió lakosának csaknem fele szavazott, 64%-uk a nyilvános park megtartása mellett. (Az egyik tervezett beépítést lásd itt!)
