- forrás: dezeen.com; (az épület a tervezők honlapján itt)
A cb19 (szokás szerint az utca-házszámból képzett) nevű lakóközösségi társasház annak a Zanderroth Architekten irodának a munkája amelyik a szintén Berlinben épített, itt korábban ismertetett kiváló BigYard együttest is jegyzi.
- tervező: Zanderroth Architekten 2009-2013
- lakóegységek száma: 27
- lakóterület: 2,872 m2
- bekerülési költség: €1,445 négyzetméterenként (~ 440e forint)
A ház minden szintje belül kikönnyített, előregyártott födémmel készült – az így megvalósítható nagy fesztávnak köszönhetően minden szint minden lakása aztán egyedileg volt tervezhető és befejezhető, a majdani tulajdonosokkal szorosan együttműködve. Ennek a lehetőségével éltek is a lakók: bár a többség a hagyományos két vagy három hálószobás megoldást választotta, hárman duplexeket hoztak létre, egy pedig négy korábbi lakást kapcsolt össze a felső szinteken egy kétszintes penthouse-zá. A két hétszintes tömb közötti udvaron biciklitároló és játszóudvar van a gyerekeknek. (Nagy kár, hogy földszinti alaprajzot sehol nem közölnek).
A nagyon tiszta szerkezeti rendszer – és az építészek sokéves hasonló tapasztalata – miatt úgy sikerült mindenki számára egyénre szabott megoldást találni, hogy az építkezés megkezdése előtt mindössze három találkozóra volt szükség az egyes lakókkal. Az eredmény: nagyobb szabadság és alacsonyabb költség – mindez magasabb építészeti színvonallal karöltve.
A szerkesztés nagyon hasonló a roedig.schopp (szintén berlini) A52-es lakóházához: a viszonylag nagy fesztávok, az akna középre helyezése ott is nagyfokú szabadságot jelentett a lakóknak.
Az építkezés a Berlinben már szokásosnak mondható baugruppe formációban valósult meg, a telek megtalálásban és fejlesztésében a német SmartHoming nevű szervezet segített.
Ennek a fajta lakóközösségi építkezésnek (a baugruppéknak) egyre nagyobb a népszerűsége Berlinben: csak a Zanderroth Architekten 10 hasonló projekten dolgozik jelenleg. A módszer másutt gyerekcipőben van még – a Dezeen tavaly számolt be az első (!) londoni lakóközösségi kezdeményezésről, amiben hat család építkezett közösen.
Az épület az utca párkánymagasságához, sőt, a szomszédos épületek nyílásritmusához is igazodik, még ha inverz módon is: a hatalmas fix üvegfalakat tömör nyitható alumínium szárnyak ritmizálják: ez utóbbiakon keresztül biztosítható a szellőzés. Ezt a megoldást az udvar felé nem ismételték meg, ott a nagy üvegfelület erős felmelegedést jelentett volna.
Érdekes – és kritizálható, de az érveléssel valamennyire érthetővé váló – az épület közlekedőrendszerének megoldása. A lépcsők csak menekülési célokat szolgálnak (!), és csak az udvari teraszokról érhetőek el. Teljesen független a lift, ami a mélygarázsból egyből a lakásokba viszi a lakókat (!). Így esélyt se adva a szomszédokkal való találkozásra – mondom én; a nagyon természetes, korábban csak a penthouse-oknál szokásos megoldás viszont arra válasz, hogy amúgy is mindenki autóval közlekedik, a mélygarázsba hazaérkezve a legkézenfekvőbb választás a lift – mondják a tervezők.
általános szint – klikk a nagyításért
Az (ott) olcsó(nak számító) ár a lakók szabadságfokának és az építészeti minőségnek a fényében is értendő; költségkímélő gondolat volt a két épület teljesen azonos homlokzati kialakítása és az (építési időt lerövidítő) előregyártott födémelemek alkalmazása.
általános szint – klikk a nagyításért
metszet – klikk a nagyításért
helyszínrajz
