A MoMában New Yorkban Le Corbusier: An Atlas of Modern Landscapes címmel retrospektív életműkiállítás nyílik ezév nyarán.
A kiállításról a Dezeen ad hírt, mi pedig ennek ürügyén vegyük elő a Centre Le Corbusier nevű pavilont Zürichből és bólogassunk magunk elé hümmögve, mintha hiszen ismernénk, legalább olyan jól mint az életmű agyonpublikált, egyéb részeit (további kis kitekintés: Philips pavilon, 1958).
- Le Corbusier, 1967
- Zürich, Höschgasse 8.
- Archdaily.com; < a teljes cikk, AD Classics;
Az épület az utolsó Le Corbusier életében, halála után, 1967-ben fejezték be. Az életmű egészéhez képest szokatlan anyagválasztás: a helyszíni beton helyett acél és előregyártás.
Heidi Weber, sikeres belsőépítész és Corbusier "patronálója" rendelte az épületet, ami részint a saját otthona, részint Le Corbusier képzőművészeti munkáinak kiállítóterme lett - az épület így egyfajta "gesamkunstwerkké" válhatott.
A két 12x12 m-es acéltető négy-négy négyzetes támaszon nyugszik, egyik felfelé, a másik lefelé fordítva. Az előregyártásnak és az építés ütemezésének köszönhetően a napvédő tetők nem csak elkészült állapotban, de építész közben is védelmet biztosítottak a nap és eső ellen.
Érdemes megjegyezni, hogy a terv első változata (1961) még beton épületet mutatott. Le Corbusier 1962-ben váltott acélra, csupán a függőleges közlekedőmag és a külső rámpa maradt vasbeton.
