Jystrup Savværk (Fűrészmalom)
közösségi lakóegyüttes
A Jystrup a Vandkusten iroda legradikálisabb közösségi lakóegyüttese 21 családdal, akik egy fedett utca mentén osztják meg egymással a közösségi funkcióikat. Dánia, 1982-1984 - a szöveg forrása (flickr); és fotó: seier+seier;
- építészet: Tegnestuen Vandkunsten, Koppenhága
- Jystrup Savværk - a közösség honlapja;
A Trudeslund után nem sokkal a Vandkunsten irodát családok egy újabb csoportja kereste meg egy közösségi lakóegyüttes igényével. A nagyobb ambíciójuk mellé társuló szűkösebb pénztárca révén jött létre a kornak ez a végletekig sűrített Vandkunsten-projektje: az együttlét romantikus, készen vásárolt anyagokból felépülő baloldali álma. Fekete homlokzatokkal!
A Vandkunsten csapata Itt Jystrupban a Trudeslund alaprajzát fejlesztette tovább és hozott abból létre egyetlen épületet, amelynek a központi utcácskáját üvegfedés védi – ez a gesztus határozottan különíti el a projektet a kisléptékű falusi kontextusától. A Jystrup csupán a táj sziluettjére reagálva egy hatalmas, a telekre zuhant, szárnyait a puha földbe nyomó házi barkácsolású űrhajónak tűnik.
Egy napsütötte szeptemberi délután érkezve a helyszínre a terület egészen elhagyatottnak tűnik, az ajtók nyitva, a növények gondozottak. A régi fotókról ismerős hangsúlyosan kék belsőt teljesen benőtte a növényzet. (...) Jystrup mint egy időkapszula, de csak a gondolatok tekintetében: az eredeti lakók nagy része már nincs itt, helyüket mára fiatal családok vették át.
Ők viszont egész egyszerűen munkában voltak épp, a nyitva hagyott ajtajaik ritka portéka: a bizalom jelei. Majd nemsokára mégis feltűnik néhány ember, akik az otthonukba lépő idegeneket meglepően nyugodtan és vendégszeretően fogadják. Még az egyik magánlakásba is bemehettünk. Az egyik fotóm a tetőteraszukról készült, ahol a magányra vágyó eltávolodhat a közösség hangsúlyos jelenlététől.
Míg a közös helyiségek a teljes beépített területek 40%-át foglalják el – a fedett utca, a műhelyek, a konyha, a vendég- és tinédzserszobák, nem beszélve a régi malom megtartott épületéről –, igazán mégis a magánélet védelmére fordított figyelem fogott meg leginkább. Az udvarok és az emeleti teraszok, de még a padlószintek váltakozása is az egyén másoktól való elvonulását segíti.
A társasházakat vizsgálva arra jutottam, hogy a magánélet védelmének lépcsőfokai – a tökéletes elszigetelődéstől az kikerülhetetlen társadalmi kitettségig – jelentik az egyik legfontosabb és legérdekesebb kérdést. Az utóbbi egy-két évtizedben szinte agresszív elmozdulást tapasztalhatunk az egyén, de legalábbis a család elszigetelődése felé.
Emlékszem egy találkozásra egy nagyobb iroda társtulajdonosaként dolgozó dán építésszel, és a velük éppen együttdolgozó, az osztrák Baumschlager & Eberle iroda amúgy briliáns munkatársával. Arról próbálták épp meggyőzni az egyik megbízót, hogy a lifteket érdemes egyenesen a lakásokba vezetni, így nem jelent majd gondot a szomszédokkal való találkozás. Nekem ez teljes őrületnek tűnt, de objektíven szemlélve elmondható, hogy a tervük szinte kizárólag a magánéleti skála teljes elkülönülést jelentő végpontjának gondolatára épült.
Az építészek számára ez jelentette a luxust, olyant, ami miközben megbízónak nem vagy alig jelent pluszköltséget – a befektetők ezt a fajta luxust szeretik a leginkább. A költség pedig egy leendő lakó szempontjából mindenképpen megfontolandó. Nem egyszerű kérdés, az elkülönülésre való igényünk személyről személyre de az életkorral is változik, viszont ha elvesszük a közösségi tereket (akár csak a lehetséges közösségi tereket) a házainkból, a környékünkről, a városunkból, hogy szerezhetjük azt bármikor is vissza? Online?...
Ebből a szempontból – az ottlakók közösségi élete iránt olyannyira elkötelezett – Jystrup igazi szépsége a magánélet minden fokozatának teljes védelmében rejlik: pontosan azoknak az embereknek a magánéleti védelmét értve ez alatt, akiket összehozni a projekt elsődleges célja. Az őszi napsütésben a tetőteraszon, a fedett utca felett ülve ez az otthon egyfajta revelatív élményével ajándékozott meg: tudnék itt élni! Ritka érzés, talán mások szerint is - a családomat a mai napig csak Koppenhága lecserélhetetlensége tartja vissza Jystruptól.
Ideológiától függetlenül, Jystrup a mai életformánknak egy élhető alternatíváját nyújtja. Persze gyerekcipőben még, de abból az időből, amikor a világ megváltoztatásának gondolata nem süllyedt még a puszta önmegvalósítás mélységébe, az ön-fejlesztő szakirodalmak és pozitív gondolkodás borzalmaival. Jystrup lakói megváltoztatták a világukat.
Mi mikor vesztettük el ezt az ambíciónkat, ezt a képességet?
A közösség egy leírása (dán eredetiből - bing.com translator):
Jystrup Savværk-et a Vandkunsten tervezőiroda 1983-ban tervezte, szoros együttműködésben a lakókkal. Az együttes 21 lakást és a közösségi területeket foglalja magába, így az étkezőt, a tárolókat, műhelyeket és a mosodát. A közösségi házban sokféle tevékenység zajlik: hetente hat alkalommal (szombat kivételével) mindenki együtt eszik az étteremben, a tűzhely körül kisebb-nagyobb összejöveteleket tartanak, gyerekek és felnőttek rendszeresen csocsóznak és pingpongoznak itt.
A cél a lehető legszélesebb merítés volt kor, végzettség, érdeklődés tekintetében, a dinamizmus növelése és merev keretek elkerülése érdekében. Párok és egyedülállóak is élnek itt, szakmunkások és kutatók, ingázók és helyben dolgozók.
A 83-as megépülés óta évente átlagosan két lakás cserél gazdát, újabban több. A Jystrup Savværk gazdasági értelemben is egy együttműködő közösség, de hogy az új és régi lakók számára is a legkedvezőbb legyen, a lakások eladása egy speciális „beilleszkedési" (ismerkedési?) procedúra után történik.
Képek egy lakáscserélő honlapról:
További képek a szerzőtől (flickr set):
További képek (hjuler.net):
Régi felvételek (1999), látszik az azóta fémlemezre cserélt fekete hullámpala fedés.
A körbeülhető tűzhely:
Kicsit közelebbről:
fordítás: Marosi Bálint - a munka a Creative Commons Nevezd meg! - Ne add el! - Ne változtasd! 2.5 Magyarország Licenc alatt van.
