• Architects: Carlos Arroyo
• Oostkamp, Belgium
• forrás - és jóval több kép: ArchDaily;
• a HOLCIM Awards ismertetője a metaGREEN ECONOMY blogon;

1977-ben egy körzetesítési törvény következtében négy önkormányzat (Oostkamp, Hertsberge, Waardamme és Ruddervoorde) hivatalosan egyesült – közös szolgáltatóhálózatot alakítottak ki, de ezek több távoli épületben voltak széttagolva.

2006-ban a város megszerezte egy 1992-ben épült, mára üresen álló Coca Cola gyár 4 hektáros területét. Az Oostkamptól 5 perc sétára, a többi településtől 10 perc biciklizésre, az E-40-es autópálya közelségében levő telken lehetőség kínálkozott a közös szolgáltatások megvalósítására, egy közös épületben.

Nagyobb térképre váltás

2008-as nemzetközi tervpályázat mottója Magritte-et idézte: „Ez nem... egy adminisztratív központ."

A győztes Carlos Arroyo madridi építész irodája lett, aki a meglevő ipari csarnok radikális újra-felhasználását javasolta: megtartotta az alapokat, a járófelületeket, tartószerkezeteket, a külső burkot, hő- és vízszigetelést, és minden még működőképes szolgáltatást: generátort, hőközpontot, vízvezetékeket, tüzivíz-vezetékeket, szennyvízcsöveket, még a parkolókat és a kerítést is.

Az újrafelhasználás a fenntarthatóság alapkövetelménye. A „szürke energia" (egy termék előállításához szükséges energia) felett gyakran elsiklunk. Egy meglévő szerkezet elbontása és újra felépítése több energiát igényel mint amit a leg-energiatakarékosabb épület az egész élettartama alatt meg tudna takarítani.

Az üres ipari csarnok átalakítása során – minél kisebb beavatkozással de annál nagyobb téri eredményekkel – Arroyo egy védett belső közösségi teret hozott létre, „világító fehér felhőkbe" csomagolva. A vékony gipszkarton héjak hatalmas szappanbuborékokként lebegnek a tér felett.

Ebben a tájban modulméretű helyiség-csoportok adnak helyet az adminisztratív funkcióknak: ezek tulajdonképpen a helyiek és a dolgozók találkozási helyei. A folyamatban való közösségi (lakossági) részvétel kulcsfontosságú. Ahogy az átláthatóság is: a gyűlésterem a közösségi tér kellős közepén áll, az információk elérhetőek, ahogy interneten is minden hozzáférhető... de valóságosan is besétálva a biteken túl személyesen is találkozhatunk az itt dolgozókkal.

Az anyagok egyszerűek és olcsóak, de a kiválasztásuk és a felhasználásuk módja érintésre csábít. Van felület, amit PET palackokból készült „filc" borít, az eredeti ipari padlón a az új piktogrammok a korábbi felfestésekre kerültek rá. Az akusztikára és a szaghatásokra is külön figyelmet fordítottak!

Az épület négyzetméterára harmada lett a hasonló kategóriájú épületekének. Az épület 2012 június 15-én nyílt meg. A fenntarthatóság ilyen markáns megjelenése nyomán a Carlos Arroyo építész munkája a kritikusok szóhasználatában „szenvedélyes fenntarthatóságként" híresült el.