Visszatekintő bejegyzés egy ma esti koncert után - arról később, most a ma esti fellépők (kórus? társulat?) egy korábbi akciója látható fent, csatlakozva a korábbi gangizmushoz.

Csupán kis illusztrációjaként annak, hogy (a hétköznapokon túl) egy ilyetén spontán akciót IS hogy tud befogadni a gang, az udvar, a lépcsők átmeneti tere. Az "idegenek" (a kórus tagjai) arra a néhány percre gond nélkül birtokba vehetik az udvar (már az épülethez tartozó, mégis nyitott és "közös") terét, ahogy bejárhatják az épület közlekedőit is*, amikből pillanatokon belül találkozási (csodálkozási) hely, sőt: páholy, nézőtér is lesz. (Ez a gondolatsor aztán fel is veti a kérdést, hogy vajon egy ilyen esemény (akár csak fizikailag) lehetséges volna-e a Magházban - vagy bármelyik napjainkban épülő társasházban?)

- soharóza.hu -

* lám, máris bebizonyosodik hogy nem csak közlekedő...

A kóruskoncert után sütivel és teával vártuk a lakókat a felújítás előtt álló, üres lakásban, akik jöttek is seregestül, hozták a hálájukat és a kis ajándékaikat: egy-egy karácsonyfadísz, cserepes virág, gyertya, egy üveg pezsgő – szigorúan a lakásavatóra! –, és a teljes Soha család által aláírt képeslap sok jó kívánsággal. Ott állt a 100 éves nappaliban mindenféle ember, rég nem látott szomszédok paskolták egymást, zsongott a tér a ház történelméről, a lakások beosztásáról szóló meséktől – „tudod, nekünk szerencsénk volt, beköltöztettük a vidéki rokonokat a lakásba, megmaradt mind a 160 nm…”. És a zsibongás közepette ott volt Soha Róza, a 8 hónapos kisbaba, hallgatta a meséket, nézte a lakás roskadozó falait, itta a teáját, és arra gondolt: „ide biztos át jöhetünk majd minden karácsonykor mézeskalácsot sütni, a mi konyhánk ugyanis elég kicsi a mézeskalács sütéshez.” Átjöhetsz, Soha Róza, de ne lepődj meg: baba még a mi kórusunk is, veled együtt növesztjük a hajunkat és tanulunk járni. (soharoza.hu)

Bónusz: