Az utóbbi időben párszor szóba kerültek Escher munkái (Judit már Bécsben is csak ezeket látja... - köszönet! ;-) ), amikből összeszedtem párat – talán közös örömünkre. Kedvencem a két itteni nyitókép – a felső címét nem is tudom (talán „Keréknyomok”? nem: Tócsa), a másiké „Három világ”. Mindkettőben azonos, hogy a kép voltaképpeni tárgya csak közvetetten érzékelhető, a „közvetítő felület” maga pedig szinte mindig egy meglehetősen profán valami (pocsolya, sár, lehullott falevelek).

A felhőtlen esti ég tükröződik abban a tócsában, amely egy futó zápor után keletkezett az erdei út mélyedésében. A sáros talajon két teherautó, két bicikli és két gyalogos nyomai láthatók. [MCE]

Escher értékelésekor több helyen olvasni, hogy képei nem többek egy matematikai világ vizuális megjelenéseinél, inkább tekinthetőek egyfajta rejtvénynek semmint képzőművészetnek – engem eközben pont a képek profán közlése mögötti világ ejt rabul: egy folytonosan kíváncsi, rácsodálkozó, izgalmas szellemi-téri lehetőségeket-kapcsolatokat felmutató, néhol gyermeki világ, sokszor valóban ámulatba ejtő matematikai háttértudással.

Ami igazán megdöbbentő, hogy ez az életmű a huszadik század közepén, a legvadabb modernizmus közepette születik, szinte semmilyen kapcsolatot nem keresve azzal - annak profanitásával, tárgyszerűségével, szűkszavúságával.

Escher kedvelt témái a végtelen, a teljes felületkitöltés, az alak-háttér kérdése, az áthatások, grafikai-szellemi egymáskapcsolódások, a sík-tér kettőssége...És mondjanak mármit a szkeptikusok, minden látszólag száraz vagy egyolvasatú rajz és kőnyomat mögött mindig ott a kíváncsi ember, a maga végességével-végtelenjével, kapcsolataival és kérdéseivel...

• Javasolt irodalom: Hofstadter: Gödel, Escher, Bach - Egybefont Gondolatok Birodalma - ebből itt olvasható egy részlet, a Hangya fúga.

• hosszú képsorozat a mommo.hu oldalán;
• Maurits Cornelis Escher - a magyar Wikipédián;
• Maurits Cornelius Escher, 1898 - 1972 - sok munka a Friends of Art oldalán

Maurits Cornelis Escher (1898 – 1972) holland művész volt, akit fametszeteiről és kőnyomatairól ismerünk leginkább, melyeken általában lehetetlen építményeket ábrázolt, a végtelent vizsgálta vagy olyan kapcsolódó geometriai formákat ábrázolt, melyek fokozatosan teljesen más alakot öltenek.

Nem növök fel. Bennem él a legelső emlékeim kisgyermeke. [MCE]

Találkozás - A hátsó fal szürke felületéből fehér és fekete emberkék bonyolult mintázata emelkedik ki. Az élni vágyó lényeknek a mozgáshoz talajra van szükségük, terveződött a lábuk alá padló, középen kör alakú nyílással, amelyen keresztül a hátfal jó nagy darabja látható. Nemcsak arra kényszerülnek, hogy körben mozogjanak, hanem arra is, hogy az előtérben találkozzanak: egy fehér optimista és egy fekete pesszimista, akik kezet nyújtanak egymásnak. [MCE]

Bécsben is van Escher - mondják... :-)