Az alábbi pályázati tervet Tóth Kriszta volt kedves elküldeni nekem nemrégiben Berlinből. Egy komplex I. - II. - diploma tengelyen vonatoztunk együtt néhány éve, hogy aztán a (korábban itt már méltatott) berlini illetőségű roedig . schop architekten irodában landoljon. Az alábbi egy ottani friss - sajnos nem nyert - pályázatuk néhány tervlapja, és pár kedves ismertető szó róla (a kérésemben "1-2 bekezdés" szerepelt még.. ;-) ).

Azt gondolom, hogy egy nyugodt, arányos, alapos, örömteli anyag - köszönjük! A képek jellemzően kattintásra nagyítódnak, a teljes anyag pdf-ben itt letölthető.

Építtető illetve a pályázat kiírója: Gemeinnützige Wohnungsbau-Gesellschaft Ingolstadt GmbH, ami kb. annyit jelent, hogy Közhasznú Lakásépitő Kft. Ingolstadt. Róluk annyit kell tudni, hogy nagyon sok projektjük van Ingolstadtban, a honlapjukon van miből szemezgetni.

Nagyobb térképre váltás

helyszin: Ingolstadt, Münchener str. 155 - Hinterangerstraße, egy körülbelül 10000 m2-es telek. Ami fontos, és amit a koncepció kialakításánál is figyelembe kellett venni, hogy a Münchener straße egy forgalmas főút, az út túloldalán kicsit feljebb van a pályaudvar, a telektől északra es nyugatra családi házas beépítés a jellemző és délre pedig nem túl szép kereskedelmi egységek találhatók, tehát van ott egy sáv ipari területre jellemző beépítés, azon túl pedig zöld mező. Tehát elég sokféle, és nem kevésbé megoldandó problémákkal teli.

program: egy magas színvonalú (nem szociális alapokon nyugvó) lakóegyüttes kb 100 lakással illetve üzlettel, akadálymentesség, építészeti identitás, fenntarthatóság (szokásos reklámszöveg), célközönségként is viszonylag jobbmódú réteg volt megadva.

Tehát ennek megfelelően alakítottuk ki a koncepciót, aminek a három fő mozzanatát az első tervlapon található piktogramok hivatottak elmagyarázni. Ezen kívül, amit folyamatosan szem előtt tartottunk, az az volt, hogy a leendő beépítés tényleg identitást képviseljen, egy összetartozó együttes alakuljon ki. aztán fontos volt hogy az főút irányából minél több zajt kiszűrjünk, ezért ahol a környező telkek beépítése engedte, lehetőség szerint igyekeztünk zárni az utca felé (a Münchener Straße felé a földszinten és az emeleten üzlethelyiségek lettek kialakítva - ez a programban kikötés volt).

Ezek után, ami a kereten belül történik: azon kívül, hogy nem volt egyszerű elérni a megadott beépítési mutatót, a tervezett L-alakú tömegek által egy összefüggő, folyamatosan más arcot mutató zöldfelület alakult ki, ami az együttes "magas-színvonalúságát" is hivatott hangsúlyozni, erősíteni. Ennek a belső "udvarnak" az együttes "szívének" sok irányba történő megnyitását (ami a telek helyzeténél fogva magától is fennáll, de nyilván ennek megfelelően bejáratot is több helyen kell létesíteni) és az egymást keresztező, egymásba belefutó mozgásokat magyarázza a harmadik piktogram.

a lakások kialakításánál természetesen elsődleges szempont volt a kiírt program elérése mind darabszámra mind arányt tekintve. Ez sikerült, nyilván muszáj volt neki, úgyhogy erről igazából nem is érdemes több szót ejteni. A telek északi illetve nyugati felénél az épülettömegek kétszintesek, felvéve a környező épületek szintszámát és épületmagasságát, itt kivétel nélkül kétszintes sorházbeépítést terveztünk. Mindegyik lakás 3-szobás, és kis kerttel, a földszinten terasszal rendelkezik. A többi tömeg alapvetően a belső oldalon fekvő lépcsőházakra szerveződik, ahol szempont volt, hogy a liftek akár utólag is beépíthetőek legyenek, illetve a meglevő épülethez legközelebbi tömegben egy szakaszon oldalfolyosós feltárást terveztünk, ami mind az új, mind a régi a meglevő épületben élők életminőségét hivatott figyelembe venni (ne nézzünk egymás arcába, ha már olyan közel lakunk egymáshoz).

Ezekben az épületekben 2-3-4 szobás lakások találhatók, a 3-szobások többségével. A háló-illetve lakószobák minimum 14 m2-esek, illetve az akadálymentesség miatt minimum 2,90 mélyek. Mindenképp kellett tárolót tervezni a lakásokba, illetve amit a kritikában olvastam, hogy kevés olyan lakásunk volt, amit folyosón keresztül tártunk fel, ez hiányosság. Alapvetően tényleg a lakások nagy része olyan, hogy nem egy szélfogóba, hanem egy lakó/étkezőtérbe megyek be, szóval sztem igazuk van, de ez ilyen irodai sajátosság... a minden-tér. Illetve abból is következik, hogy a viszonylag nagy épületmélység miatt sokszor nem ment másképp. Minden lakáshoz kellett teraszt, erkélyt vagy loggiát tervezni minimum 3 m2 alapterülettel.

tető: kikötés volt, hogy nem lehet szerkezeti lapostető, mindenképp vmi alacsony hajlású tetővel kellett lefedni a tömegeket, és ebből az L-alakúságból, meg egy koppintott ötletből :) jönnek ezek a lendületes tetőformák. Amire aztán azt írták az értékelésben, hogy igazából az ember ebből nem érzékel semmit. És tényleg. De azért megpróbáltuk elhitetni.

homlokzatok: Ingostadtnak ezen a részén, részint a környezeti motívumokat alapul véve (családi házak), mindenképp egyfajta lyukarchitektúrára törekedtünk, illetve hogy a házépítés hagyományos elemei: fal, ablak, tető jól elkülöníthetően jelenjenek meg. az anyagválasztás ennek megfelelően: vakolat, fémlemez fedés. A tetők képviselte lendületességből kiindulva a homlokzatoki nyílások sávokba rendeződnek, egyfajta szalagszerűséget kirajzolva ezzel, ami körbegyűrűzi a tömegeket. A földszinti zóna (Münchener - Hinterangerstraße) a felületek nagyobb megnyitásával (üzletek, vendéglátó egységek) képez lábazatot, és válik el a fölötte levő lakófunkciótól. Szintén ezen a részen motívumként jelennek meg a visszahúzott loggiák, amik így egy védett átmeneti teret képeznek az utca irányába. Ezzel szemben az együttes belsejében ezek a felületek mar a tömeg elé kinyúló erkélyekként jelennek meg.