Újra a korábban már vizsgált berlini házról, mert szeretjük. Illetve mert egy újabb olvasatban érdekes adalékok derülnek ki: az alábbi interjúban a tervezők beszélnek a folyamatról, az abban résztvevőkről.
Szokás szerint az eredeti szöveg rövidített változata. Angolból fordítván tegezős lett, most nézem hogy ha rápillantottam volna a németre, akkor láttam volna hogy magázós. Bocs.

- az eredeti cikk pdf-ben itt! -

Roedig Schop: Berlin központjában szerettünk volna lakni, a saját magunk tervezte lakókörnyezetben, egy tulajdonosi irányítással megvalósuló házban, így hasonló érdeklődésű embereket hívtunk meg az irodánkba. Első lépésben az építő-csoport (baugruppe) létrehozott egy tervezői együttműködést, ebben mi építészként kaptunk szerepet. A tervezés folyamán ez egy jogi társulássá alakult, majd tulajdonosi egyesületté. A tervezési fázisba még a kilépés lehetősége is be volt építve. Ezzel együtt minden résztvevőnek biztosítékként le kellett tennie lakásonként 1000 és 2000 euró közti összeget. Ez a tőke az építészek, társtervezők megbízásához is szükséges volt.

Ennél az épületnél szintenként két, viszonylag széles, pillérek nélküli sávot alakítottunk ki, a központi lépcsőház két oldalán. Mindkét zóna közepére került egy-egy akna, így minden szinten más és más lakás volt kialakítható. A legtöbb lakást a tulajdonosa használja, de néhányan szerették volna, ha a szintje egy részét el- vagy kiadhatja ha úgy hozza a szükség. Ezért terveztünk két bejáratot, gipszkarton leválasztásokat és szeparáltan kezelhető fűtési rendszert.

Az értékesítés során súlyoztuk egyes szintek négyzetméterárait: 0.8-cal szoroztuk a földszintet, 1,25-tel a legfelső szintet. Ezzel együtt az volt a cél hogy minden szinten jó lakások jöjjenek létre, ezért is vállaltuk mi építészek hogy miénk lesz az utolsóként megmaradó. A keretet rögzítette a társaság: a lakások felszereltsége a legkisebb tőkeerejű résztvevőhöz volt szabva. A méretekből, a körülbelüli lakóterületekből kiindulva végül is egy közepes igényszintet lőttünk be. Hogy minden résztvevőnek megfelelő legyen, ezt végül is kétszer csökkentenünk kellett, de a végső ár mindenkire kötelező érvényű volt.

Detail: Vannak a háznak a luxust közelítő minőségei is, mint a közös tetőterasz vagy a 2,80-as belmagasság.

Így van. Alacsony volt az építési költségünk, 1000 euró négyzetméterenként [~270e forint / m2] (a teljes projektre vetítve 1650). Önerős munkával tudtunk spórolni, ilyen volt a kert rendezése, a tetőterasz faburkolatának lefektetése, vagy a tetőszint betonip burkolatának a rögzítése. A lépcsőházban és néhány lakásban nyersen hagytuk a betont. A tervezés és a kivitelezés gyorsan zajlott, szorosan tartottuk magunkat az előzetesen elfogadott szabályokhoz, és szinte alig módosítottunk valamit. Szerencsénk volt, az építési engedély is hamar megérkezett, és egyik kivitelező cég se ment csődbe. A megspórolt pénzből tudtuk megoldani a költségesebb utcai homlokzatot vagy a tetőteraszt a vendéglakással. Invesztáltunk olyan szemmel nem látható részekbe is, mint a nagy fesztávok, ez a lakások kialakításánál nagyobb szabadságot adott. (…)

Detail: A lakók milyen mértékben folytak bele a tervezésbe?

Készítettünk egy skiccekből és alternatív megoldásokból álló előzetes tervet, amit megbeszéltünk a csoporttal. Később a lakásokon végigmentünk az egyes lakókkal, de a csoport minden tagja értesült minden változásról, hogy a későbbi változások kézben tarthatóak legyenek. Ezért is tartunk egész napos egyeztetéseket a kivitelezés megkezdése előtt. Este a kész változatokat kitesszük a falra, így mindenki el tudja képzelni a lakását. A tervezési folyamat végén készült egy kis füzet az egyes stációk dokumentálásával, illetve a még megoldandó kérdésekkel.

Detail: A ti kettős szerepetek – építészek és megbízók vagytok egyben – milyen hatással volt a csoport együttműködésére, illetve egy ilyen módszer hogy hat a későbbi közösségi szellemre?

Az a tény, hogy mi is be fogunk költözni a saját magunk tervezte házba nagyban segített a bizalom kialakításában. A folyamat során összekovácsolódtunk, és erős kötődés alakult ki mindenkiben a projekttel. Kialakítottunk egy tárgyalási, konszenzuskeresési kultúrát.

Detail: Nem azért döntenek egyre többen az ilyen építési társaságok mellett, mert egészen más a folyamat mintha mindez befektetőkkel történne?

Több oka van. Az építtető egy építési folyamatban csak családi ház esetében szólhat valóban bele a folyamatba, de ez a belvárosban kivitelezhetetlen. Egy építési társaságnál mindkét világ előnye megmarad. Persze minden ilyen csoport más és más. Nincs ideális út. Mi a lakók bevonását favorizáljuk – nem azért hogy mint álcázott befektetőt játsszuk, hanem hogy megtaláljuk a helyünket a csoporton belül.

A tetőterasz

A folyamat viszonylag korai stádiumában már eldőlt, hogy a teljes tetőszint - rajta egy vendéglakással és tetőterasszal - közös tulajdonban marad. Ez olyan luxus, amit a társtulajdonosok egyike sem engedhetett volna meg magának egyedül. Mivel az egyes lakásokhoz nem sok külső tér tartozik, a tető mindenki számára biztosítja a napfény és a friss levegő lehetőségét, a földszinti udvar ugyanakkor egy árnyékosabb tartózkodási helyet biztosít.

A vendéglakást heti rotációban használhatják a lakók. Mivel a külső látogatók erről a beosztásról nem feltétlenül tudhatnak, szükség van a lakók közötti folyamatos egyeztetésre. Néha maguk a lakók költöznek fel egy hétre, hogy a saját házukban ugyan, de "nyaralhassanak" egy kicsit, élvezve a Berlin feletti kilátást.

*

Az interjú forrása a Detail 2008/9, a képeké: www.wohnmodelle.at. Ez utóbbit is érdemes olvasgatni - bár a tartalma nagyjából a fenti szöveggel egyezik meg.

A cikk olvasásvédelemmel ellátott változata itt nézhető meg (Detail). Az alanti borító elmentve, nézegetve nagyobb lesz!