Az AllesWirdGut által tervezett épület alapvetően egy olyan beépítés szándékozott lenni, mely megteremti a kapcsolatot a családi házas „vidék” és a bevásárló központos „nagyváros” között. Épületek szintjén ezt a többféle léptékű házak tervezésével, a tömbháztól a belső udvaros házakon át a kertes társasházakkal érték el.

- Miklós Zsófia köztérelemzése -

És ha már épület megjelenés, akkor ne felejtkezzünk meg arról sem, ami bennük van, a lakásokról: urbánus életmódot élő „szinglik” ,friss családosok, több szobát vagy éppen nagyobb teraszt igénylő nagycsaládosok is találnak itt lakást, sőt, még család nélküli gyermekeknek otthont nyújtó lakóegység is helyet kapott. Mindezt a sokféleséget, avagy beépítésbeli kollázst az egységes zöld homlokzat zabolázza meg.

Az új beépítés tágabb környezete meglehetősen heterogén, a rajzszögnyi kertes házak szigetei itt-ott meglehetősen direkt módon vannak beszorítva az elsősorban ipari területek közé, így példaértékűnek tekinthető az új együttes beavatkozása.

A tervezett épületeket keretező, kísérő terek nagyon finoman, többféleképpen reagálnak az egyes beépítési helyzetekre. Kicsit úgy érzem olyan a dolog, mintha egy különleges növényről beszélnék, aminek csak a lenyomatát láttam, de már alaprajzát tekintve is árulkodik néhány dologról. Ezek a terek nemcsak kikapcsolódást, köztér élményt jelenthetnek, hanem egy-egy beépítési helyzetnek határozott lezárást, egy helynek feltárulást, rálátást adnak.

A tervezők által két hangsúlyos tengely van jelölve a térképen. Ezek egyike a kertes házas résztől tart egyenesen a bevásárlóközpontnak és a metrónak.
A másik irány pedig a bent ragadt,volt ipari tömb - kilátásba helyezett lakótömbbé alakítással - és egy ipari és szolgáltató park terület között húzódik.

Alapvetően három új közterület alakult ki, ezek közül az egyik, az északkeleti oldalon levő még nem épület meg. A meglevők viselkedése különbözik: a kisebb társasházak felöli inkább introvertált, a másik extrovertált viselkedésű. Ez adódik magából a környezetből, de a tér „feladatából” is. Az előbbi feladata talán a köz-magán határának feloldása, az erőteljes kelet-nyugati tengely megtörése. Minden irányból nyitott, de elsősorban mégsem ő nyit a többi tér felé, hanem azok nyitnak felé. Afféle helyi tércentrumként viselkedik. Az utóbb említett közterület feladata egyértelműen a városias szövettel való kontraszt feloldása, az új területre való rálátás helyszíne. Tehát róla lehet eljutni, ellátni valahova, ő nyit rá az irányokra, elsősorban kifele kommunikál. A különböző tértípusok között differenciált kapcsolat figyelhető meg: ilyen kapcsolódást jelentenek például a fasorok, melyek afféle „erősítő”, kísérő tércsíkként emelik ki a két tengelyt. De a „kapcsoló terek” csoportjába tartoznak a „tölcsérek” vagy átmeneti zónák is, melyek az egész beépítés problematikáját okozó kontrasztosságra adnak választ.

A használat milyensége alapján érdekes, hogy még a csak lakók által használt területek megfogalmazása sem egyféleképpen történik: határozottan, falllal körülzárva, azaz lezárva, vagy finom átmenetekkel utalva a milyenségre. Ezeket még tovább tagolhatják belső utak, funkciók (játszótér stb.) A kisebb léptékű épületeknél, a nyugati oldalon inkább tömeg a térben, kelet felé – az épületek léptékének növekedésével – változik az arány, tér a tömegben érzékelhető. Végül, a nyugati csücsök ismét tömeg a térben, de itt köztér lebegi körbe az épületet.

Ráközelítve a keleti oldalra, a magán, lakók által használt terek változása, többfélesége is a már többször említett nagyváros-kertváros közti kapcsolatra válaszol: egyre zártabb, egyre belsőségesebb terek övezik az egyre falszerűbb beépítést.

A tagolt belső téri zónák és a közterületek közötti átmeneti zónák, vagy tölcsérek tulajdonképpen utakat, útvonalakat, feltárásokat takarnak, használati szempontból homogénnek nevezhető területeket kapcsolnak össze.

A kialakult téri helyzeteket a meglevő és új útvonalak is logikusan igazolják.

A fontosabb csomósodásoknál, leginkább használt területeknél közösségi funkciók kaptak helyet. A mosoda elsősorban a lakóknak, a „városhoz” közelebb eső rész már az erre haladóknak is szól. Ha ki lehet ilyet jelenteni a néhány kép és alaprajzok alapján, a rendszer működőképes így magában is, és a második beépítési tervvel együtt is. Mindezt alátámasztja a koncepció: sokféle lakás → sokféle használó → változatos térhasználat → differenciált terek.