Egy dunaparti séta során "fedeztem fel" az addig csak könyvekből ismert remeket - mint láthattuk, a ház gyönyörűen felújítva, kifogástalan állapotban várja a vendégeket. Érdemes volt a kávéház után (padlóban eltűnő portálok!!) a lépcsőházba is belopózni. Saját "telefon-fotóimra" szerencsére nem kell hagyatkoznom, mert két cikket is találtam az épület dicsfényét megénekelve.
A városban blog a legszebb lépcsőházról beszél (rengeteg kép, tessék kattintani!):
A Dunapark Kávéház épületét báró Hatvany Lajos megbízása alapján Hoffstatter Béla és Domány Ferenc tervezte.
A kávéház 1937-ben került átadásra, mint a főváros legjelentősebb modern stílusú kávéháza. Jelenlegi formájában 2006. szeptemberében nyílt meg ismét. A tulajdonos szándéka szerint olyan kávéházzal várja vendégeit, mely a 30-as évek hangulatát idézi a XXI. század színvonalán.
Aztán az épületről magáról a Budapesti portál;
Micsoda ház! Ez a Duna ház, melynek másik két oldala a Szent István-parkra és a Duna-partra, azaz a Margitszigetre és a budai hegyekre néz. Az 1867-es kiegyezést követő, hihetetlen sebességgel világvárost építő korszak mellett ez volt a magyar építészet legjobb csillagállása: a húszas és harmincas évek. 
Amikor ez a mindmáig korszerű, pompás bérpalota is épült. És az Új-Lipótváros nem kis része, beleértve a Szent István-park többi épületét, az egész modern bérházegyüttest, szellős nagyvonalúságával, térkezelésével, mediterrán tetőteraszaival.
Az oldalában egy étterem van ami Dunapark-kávéháznak hívnak. Nemrég megint felújították. Az új tulajdonos, pénzt és fáradságot nem kímélve, hibátlan stílusérzékkel gyönyörű és egységes art déco lokalitást teremtett, következetesen fekete-fehérben tartva mindent, a bútoroktól egészen a pincérek öltözékéig.
Ez a házhoz méltó eleganciát ad az egésznek. Udvariasságban nincs hiány (de várakozási időben sem). Az étlap különleges és karakteres, ám egyszerű alapételek is kaphatók. Például aznapi ajánlatként borjúpörkölt sztrapacskával (kipróbáltuk, nagyon jó). Csupán mutatóban néhány különlegesség: vietnami halleves, házi olasz pasták sora, japán angolna, Mahi-Mahi, Halibut homár szósszal.
Hírességek laktak itt, Pozsonyi út 38.-ban, a nem éppen olcsó lakásóriásokban. (‘45 előtt nem volt a jómód feltétlen jele, hogy valaki saját lakásban lakjon. Gazdag emberek is béreltek lakást, még a luxust is bérelni lehetett.) A kertméretű tetőterasz közepén mintegy villaként trónoló lakásban élt Hatvany Lajos (báró), Ady és József Attila bőkezű és négyízlésű mecénása, mellesleg kiváló esszéista. Itt lakott még Heltai Jenő (színpadok örökzöldje: A néma levente), és Major Tamás is, sok pozitív és negatív színházi legenda szereplője. E nevezetes lakók emlékét itt ma márványtáblák hirdetik.
Ha a spirál lépcső közepén felnézünk, egy természetes fény bebocsátására is alkalmas plafon díszt láthatunk.
Sok szempontból híres ház. Mindenekelőtt lépcsőháza miatt, mely építészeti és esztétikai remekmű, az art déco egyik telitalálata, ahogy a márványos portálon túl egyszer csak előbukkan, végtelenbe kúszó hatással, a szemgyönyörködtető lépcsőspirál.
Ha egyszer bejutunk ide, próbáljuk ki a korlátot, ami úgy lett kialakítva, hogy belesimul a kezünkbe, nagyon kellemes érzés, mindenki kezére illeni fog.
