A "Gyűjtőhely" (Gathering Space) Skócia első önálló pavilonja volt a Velencei Biennálén. A nyertes pályaművet a Gareth Hoskins Architects tervezte (szöveg: építészfórum)

a pályázati terv

A közterek lépcsői tradicionálisan is egyfajta kötetlen gyülekező helyek. Gondoljunk csak a római Spanyol lépcsőre vagy a new yorki Metropolitan Múzeum lépcsőjére. Az efféle gyülekezőhelyek életbevágóan fontosan a városi környezetben.

A 'lépcső mint tér' víziójával az építészek egy olyan fizikai jelenlétet teremtenek meg, amely egyszerre kínál színteret egy zárt auditórium és egy nyitott, szabad gyülekező hely számára. Az Elisa Yon eredeti ötletén alapuló dizájn egy lépcsősorból áll, amely teljes egészében fenntartható ill. újrahasznosított faanyagból épül. A lépcsők alatti belső tér kb. 100 személy befogadására alkalmas, míg a lépcsőfelszín 200 ember számára kínál találkozó helyet. A pavilon a Velencei Biennálé egyik legmegfelelőbb pontján, egy fontosabb terén épül meg, s szemináriumok, szervezett események, ill. kötetlen találkozók helyszínéül szolgál majd.

Az épület dizájnja össze kívánja kapcsolni a formális események kiszolgálását azzal, hogy egyben egy új teret hozzon létre: egy szoborszerű építményt, amely megállásra, szemlélődésre, bekapcsolódásra és gyülekezésre készteti az embereket — egy emlékezetes új teret, erős identitást és jelenlétet teremtve Skóciának a Biennálé sokarcú kulturális forgatagában.

ötlet/forrás: Csúsz István - Mester Tamás: A lépcső mint hely - TDK 2010.

Ez a TDK megjegyzi, hogy itt az a furcsa helyzet áll elő, hogy az alternatív funkciók mellől (leülés, találkozóhely, események) pont a lépcső alapfunkciója hiányzik, azaz: nem vezet sehova. Ez viszont a járulékos használatokat is szegényíti - mondja a szöveg -, a lépcső emiatt sokszor elhagyott tárgyként állt a téren.