A hagyomány emlegetése a videónkban is megszólaló építész szakértő szerint indokolatlan, hiszen a faluban egyetlen ilyen, kontyolt tetős, tornácos házat sem láttunk. Ráadásul az új házak csak imitálják a tradicionális borsodi jegyeket: Az osztott ablakot az üvegre ragasztott pálcákkal mímelték, a kontyolt tető alkalmazása a kis alapterületű házakon rossz arányokhoz vezetett.

A fenti cikk azokhoz a beszélgetésekhez kapcsolódik, amiket a múltkori ZH kapcsán folytattunk (és amik maguktól folytak az építészfórumon, például).

A mostani (és a korábbi árvízi) helyzetek különös erővel hozzák elő azt a nagyon különös viszonyt, amit az építészettel és annak feladatával kapcsolatosan ápolunk. A videót nézve tényleg megdöbbent, hogy abszolút egzisztenciális kérdésfelvetésű élethelyzetekben hogy lehet egy jellemzően formai válasszal előrukkolni; hogy lehet a hagyomány nevében egy lassabb, néha költségesebb, sok esetben közvetlen előkép nélküli formavilágot a majdani lakókra s a településre erőltetni? (A legviccesebb nyilván az ablakra ragasztott osztás vagy a hungarocellből kialakított tagozatok.)

A mostani helyzetek katasztrófaépítészete nagyon sok fontos kérdés feltevésére éééééés aztán válaszra adna lehetőséget a mai építésznek, sajnálom, hogy a válaszok ritkán jutnak tovább egy tetőforma örömteli megfogalmazásánál.