Az ausztriai kirándulásunkon, Inssbruckban találtunk rá erre az akkor frissen elkészült házra, ami azóta publikációkban is megjelent, sőt - lásd a végén - tárgya lett némi grafikai torzításoknak is.
Határozott vonalvezetésű, peckesen szerkesztett épület, az udvarban - akár - Balázs Mihály munkáit felidéző szépségű lécburkolattal.
A leghangsúlyosabb eleme persze a sarok, amit ki is használ - alatta kanyarodik az úttest és a járda.
Unter dem haus:
A bejárat egy vagány slicc, mindkét oldalon - innen már felsejlik a belső:
...ami viszont egy kissé túl zártra sikerült: a közlekedőkről se ki, se be nem látni. Ez hiba - ejnye.
Azért valljuk be: szép.
Érdekes az alaprajzokat látni: ott, akkor a helyszínen (mert persze belógtunk a még át sem adott épületbe) nem érződött ennyire világosan a szerkesztés tisztasága, a lépcsőházak helye.
Talán pont az áltátások hiánya miatt: szűk folyosókon mentünk emeletről emeletre, és a végén, valahol aztán felbukkant a lépcsőház.
A rácsozat sajnos a folyosóról nyíló helyiségeket is jócskán leárnyékolja - ez ellen tesz a felső szint, ahol az amúgy is nagy lakások egy-egy udvarocskát kapnak a külső homlokzaton (kattintva nagyít):
Tájolásérzékeny vajon ez az alaprajz? (i - n)
Földszint = üzletek.
Ugye mondtam hogy zárt?
*
Mintha azt mondaná a szöveg hogy egyetemi lakások?
Mindenesetre ez a ház a tárgya egy kis grafikai rosszalkodásnak a Die Werkbank honlapon -
szórakozzanak Önök jól ezeken a kis, az épület sajátosságait ügyesen kihasználó munkákon:
