A bérházak beruházói hosszú időn át megakadályoztak minden olyan kezdeményezést, amely a bérházat jobbá, egészségesebbé kívánta tenni, ugyanis ez csökkentette volna a profitjukat. Egészen az 1920-as évekig ez a bérházépítési rendszer maradt meg, majd innentől kezdve a szabályozási tervek és adókedvezmények összekapcsolásával sikerült általánossá tenni a háztömbök keretes beépítését. Az udvari szárnyakért a nagyobb épületmélységgel kárpótolták a magántőkét, így született meg a háromtraktusos, ún hallos lakásalaprajz. A bérházak fogatoltak, ezért nincs lehetőség 2-3 szoba-hallos lakásoknál nagyobbak tervezésére. Gyakran bérházak lakásai tehát a régieknél kisebbek voltak, azonban komfortosabbak és higiéniai szempontból (átszellőzés, elegendő napfény) jobbak.

 Csaba írta, pdf-ben letölthető itt.