.jpg)
Alvar Aalto
Säynätsalo, 1949
Säynätsalo településének városházája Alvar Aalto építészetét a legjobb formájában mutatja. Az épület Aalto munkásságában új fejezetet nyit, aminek egyik szignifikáns jellemzője a vörös tégla használata.
Aalto a XX. századi egyetemes építészet egyik olyan nagy alakja, aki a modernizmus elveit, formarendjét, racionalitását a térszervezés, az anyaghasználat, a finn hagyományok organikus, természetes rendjével tudta élővé, el-nem-avulóvá, szerethetővé tenni.
a pályázati modell 1949-ből
A település önkormányzata 1949-ben írt ki tervpályázatot az épület tervezésére, maga az építés 1951 decemberében fejeződött be. A városháza többfunkciós épület: itt kapott helyet a városi tanács, a városi könyvtár, de az épület lakófunkcióknak, illetve irodáknak és vendégszobáknak is helyet ad.
.jpg)
alaprajz_ tiszta, racionális, organikus.
Az épület a hely lakóit szolgálja, de adminisztrációs és reprezentatív célokat is szolgál. Aalto szándéka volt, hogy ezt a hierarchiát külsőben is megmutassa, ezért került: a városi tanács ülésterme a legfelső szintre, ami a kitüntetett szerepét, tekintélyét is jelzi.
.jpg)
a torony és az udvar mint főmotívumok már az első skicceken felbukkannak
.jpg)
bensőséges udvar
Az épület legmeghatározóbb része az udvar. Aalto ezt egyfajta piazzaként, találkozási helyként képzelte el ez az épület lelke, emberi, szerethető léptékével ez szervezi maga köré az egész épületet. A szökőkút oldalán Wäinö Aaltonen Táncos című szobra látható.
.jpg)
belső
Aalto a városházát műalkotáshoz illő gonddal tervezte, ami az egyedi részletekben, bútorokban is tettenérhető.
.jpg)
bejárat a tanácsterembe
.jpg)
a "pillangó"
Aalto egyik legnagyobb itteni innovációja a tanácsterem rafinált, látszó faszerkezettel megoldott tetőzete - Aalto ezt pillangónak nevezte.
.jpg)
a torony külső...
.jpg)
...és udvari nézete
A säynätsaloi városháza a modern építészet egy nemzetközileg elismert műemléke; 1998-ra, Aalto születésének századik évfordulójára teljes felújításon esett át. Säynätsalo önkormányzata 1993-ban Jyväskylä városának része lett, ennek következtében ma a városháza is Jyväskylä-hez tartozik.
Néhány szöveg Aaltótól:
Az épület környezetének emberi léptékhez szabása egyike a legnehezebb építészeti feladatoknak. A modern építészetben, ahol a szerkezeti váz és az épülettömeg dominanciája fenyeget, a maradék telekrészeken gyakran csak építészeti vákuumot találhatunk. Jó lenne, ha e vákuum díszkertekkel való kitöltése helyett a telek kialakításánál figyelembe vennénk a az emberek természetes mozgását, hogy Ember és Természet között bensőséges viszonyt teremtsünk.
(az 1937-es párizsi világkiállítási pavilon kapcsán; in: Kenneth Frampton: A modern építészet kritikai története, Terc, 2002, 261. old.)
Az építészet emberibbé tétele az építészet jobbá tételét jelenti, tehát egy olyan funkcionalizmust, mely jóval többet átfog a pusztán technikai dolgoknál. Ezt a célt csak építészeti eszközökkel lehet elérni - különböző technikai dolgok tervezésével és olyan kombinálásával, hogy az ember számára lehetővé tegyék a leginkább harmonikus életet.
(1960 - i. m. 263. old.)
Szeretném megjegyezni, hogy az építészet és az építészeti részletek bizonyos mértékig kapcsolatban állnak a biológiával. Talán a kifejlett lazacokhoz vagy pisztrángokhoz tudnám őket hasonlítani. Nem születnek éretten, még csak nem is abban a tengerben, vagy azokban a vizekben, ahol később élni fognak. Sok száz kilométerre születnek későbbi életterüktől. Ahol a folyók még csak patakok, keskeny, csillogó erek a hegyek szorításában életterüktől oly távol, mint amilyen távol vannak az ember szellemi élete és ösztönös ráérzései mindennapi munkájától. És ahogy a halak szervezetének kifejlődéséhez időre van szükség, ugyanúgy igényel időt minden, ami gondolataink világában fejlődik és kristályosodik. Az építészetnek minden más alkotómunkánál inkább szüksége van erre az időre.
(A pisztráng és a hegyipatak, 1947 - i. m. 265. old.)
September 29th, 2006
