Két hegy: Dobogókő, Pannonhalma (György Péter)

2013. december 30. 00:38 - mB

http://static1.architectforum.hu/files2012/cache/n21658-lead-485-zg8n5x-tamas-czigany2.jpg

Az alábbi szöveg részlet György Péter Állatkert Kolozsváron - Képzelt Erdély című könyvéből. Kapcsolódók:

http://moly.hu/system/covers/normal/covers_249944.jpg?1368102817Ami az elmúlt húsz évben Dobogókőn történt, az tehát részben ugyanannak a korszellemnek és szabadságnak a populáris kultúrában megjelenő formája, amely – mindezzel párhuzamosan – Pannonhalma átírásához, megújulásához is vezethetett. Mindkét esetben a spirituális terek iránti igényt, s annak radikálisan eltérő következményeit látjuk, felismerhetetlenül más kulturális regiszterekben. De mindkét esetben ugyanaz a kérdés – a transzcendentális tapasztalat és a kulturális terek közötti összefüggésekre adható válasz mibenléte. Ha igaz is lehet, hogy az Istennek bármely pillanat alkalmas egy ima meghallgatására, de az nem mindegy hogy hol. A szent tér, szent hegy, boldog sziget, a titkos tanok ligeteinek kérdése annak megfelelően lett elháríthatatlan, ahogyan az ország egyre nagyobb részei váltak alkalmatlanná a társadalmi létre. Akik Nagybánya gettója mellett élnek, azoknak a város festészeti hagyománya nem sok segítséget jelent. Azaz gyakran a kortárs társadalom összeomlása ellenében tűnnek fel azok a terek, amelyek védelmet ígérnek a jelen ellen. Vagy úgy, mint a Dobogókő – mögötte ott sötétlik nyilván Ópusztaszer árnya – esetében, vagy úgy, mint Pannonhalmán, a magas és elit kultúra kiváltságos helyén és hegyén: az elkülönültség és egyetemes katolicizmus világában, ahol a hagyomány nem zavaros üdv és tévtanok bolhapiaca, áruháza, hanem egy igencsak erős önreflexióval rendelkező, világosan követett gyakorlat. A magát ima- és munkaközösségként is újradefiniáló bencés kultúra a székesegyház restaurálásában, a modern építészet metaforáiban, Isten kertjének újraépítésében valósítja meg identitástörténete egyik komoly fordulatát. Dobogókőn a korszak szellemi hordalékai, az álnépi giccs komor ellenkultúrájának, a tudatlanság etoszának érzéki, érzelmi hisztérikus válaszai vették át a hatalmat a kiváltságos turisták világa felett. (...)

Pannonhalma egy nagy hagyomány újraírásának kivételes pillanata egy kivételes térben, Dobogókő a hagyományba menekülés vad vágyát jeleníti meg, a vesztesek, kiszorítottak vagy kiszorultak, marginalizáltak világát. De mégis: a két hegy radikális különbségei ellenére, azok ugyanabban a korban, ugyanabban az országban állnak, s a kérdés az, hogy mit jelent, s miként értelmezhető a nyilvánvaló eltéréseken túl ez a párhuzamosság. (a 60. oldaltól)

http://static1.architectforum.hu/files2012/cache/n26119-lead-ph-lb-15.jpg

(...)

A Viator étterem túloldalán, a Szent Márton-hegy északi oldalán, egy kis völgy felé vezető úton Czigány Tamásnak és munkatársainak másik munkája: a tényleg spártaian minimalista zarándokházak várnak türelmesen. Mögöttük, kívülről láthatatlanul egy fából készült kápolna áll. Négyzet alapú nyitott tér, a négyzetes hasábra vágott fenyőgerendákból kirakott épületen átjár a szél, áttűz a fény: a kápolnában felfelé tekintve a fények, árnyékok lassan mozgó ritmusát követi a látogató, az igazi élmény talán ez. Ez az épület éppúgy a meditáció tere, mint Makovecz utolsó, halála után befejezett háza Dobogókőn, csakhogy radikálisan más utat követ és követel. Pannonhalmán, az Apátság alatt nem az ősmagyar vallási szinkretizmus az úr, hanem a magától értetődő katolicizmus lefegyverző egyszerűsége. De itt nem nagyon akarnak meggyőzni senkit, ellenben mindenkit szívesen látnak. Aki itt ül, innen néz fel az égre, keresi azt a nyitott faszerkezet ritmusán át, tudja, hogy hol van, s nem szorul rá a közösségi meditáció örömteli élményfürdőjének hazugságára. Azaz, Pannonhalma zarándokoknak épített kápolnája a hitet evidensnek tartó, és azon kívül élőknek szól egyszerre. Aki zarándoklatra megy, ha társaságban is, de egyedül van, mert akit, amit keres, az nem látható. Egyedül lenni ebben a nyitott kápolnában: nem olyan könnyű, mint amilyennek első pillantásra tűnik. Mert a tekintet ki-ki szökhet a rácsok teremtette ütemeken át az üres égbolt felé: de nincs sem oltár, sem oltárkép, sem szobor, sem ikon, semmiféle ritualizált gyakorlatnak nincs tere, nincsenek sírok, nincs könnyen követhető hagyomány. A szemnek nincs mit néznie, csak a magára maradottság, a magára hagyottság várja a látogatót, akit aztán zarándokká tesz a tér. Így lesz a kulturális turistából védtelen és vétlen zarándok. (a 67. oldaltól)

http://hazai.kozep.bme.hu/wp-content/uploads/2014/06/01-pb_bw_02.jpg

10 komment
Címkék: szakrális olvasnivalók magyar építészet építészet általában

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://tarsas2010.blog.hu/api/trackback/id/tr815716891

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

jeannouvel 2014.01.13. 15:41:48

György Péter írásával is az a bajom, hogy amit ír, azt illusztrációként használja egy ideológiai kettősségnek a meglétéhez és a szerinte jobb verziónak az igazolásához. (Jóllehet sok mindenben akár egyetértenék vele).Ez szerintem nem jó, hogy ilyen szembeállításokkal emelünk fel valamit és ebbe burkolva ítélünk meg más irányokat.
Pannonhalma zarándokháza és zarándok kápolnájának szellemi tartalma nem azonos a ma Pannonhalmán folyó megújuló folyamatokkal.
Az egyik legrégebbi építészeti örökségünkként számon tartott bazilikában triviálissá merevített minimalista felújítás egy új istennek hódol, a technika istenének, aminek semmi, de semmi köze a zarándokkápolna egyszemélyi, letisztított (nem letisztult mert ettől a szótól huh!…) magányához.
A Viator étterem egy új, szinte a meglévő szakrálissal egyenértékű bazilikát emelt a gasztronómiának, a szarvasgombával kínált libamájak világát élvező, Mercedessel közlekedő turistáknak.
A katolicizmus homályba vesző, ősködökben volt valaha szerzetesi szinten egyszerű ’Ora et Labora’ szemléletű közösség, hol van az már….
Bár Ferenc pápa kissé lefaragta a vatikáni fényűzést, azért ő maga is aranyozott stukkóktól rogyadozó terekben költi el spártai(?) ebédjét.
De ez még nem is volna baj, a baj az, ha azt gondoljuk, hogy a világnak van egyik meg másik vége.
Van a sátánista makovecziánus, meg van a minimalista istentelen, amit most(hamis identitással) felfedezett magának a katolicizmus, barokk kort megszégyenítő fényűzésű és anyagú, egyszerűnek álcázott kegytárgyakkal, templomi berendezésekkel.
A világ igen, sokszínű, mindig lesznek benne babonás hívők és hátukat korbácsolók, meg malackára hízott ájtatos püspökök, akik a szegénység felkarolásáról papolnak, meg persze olyanok, akik a hitük szerint élnek tisztességben és feltűnés nélkül.
Mert a hit a legszemélyesebb magánügyünk egyszerűen, fényűzően, babonákkal terhelten vagy anélkül.
Nem szeretem az ilyen szembeállításokat, nem igaz célt szolgálnak, hanem rá akarnak venni engem valamire, amivel nem értek egyet.Valami ideológiai irányra . Ami nem az enyém.
Még az is lehet, egyik sem az enyém. És teszik ezt úgy, mintha az egyik JOBB volna, mit a másik…..
Válasz erre 

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2014.01.13. 16:44:32

@jeannouvel: köszönöm a hozzászólásod - bevallom, nem mindent értek ("Az egyik legrégebbi építészeti örökségünkként számon tartott bazilikában triviálissá merevített minimalista felújítás egy új istennek hódol, a technika istenének" - a személyesen a bányából elhozott, kézzel (is) megmunkált monolitikus kövek a "technika" szellemei" lennének? stb.), de szűk itt a hely ahhoz hogy mindent pontról-pontra végig lehetne beszélni.

Nem érzem hogy arról a szembeállításról lenne szó amit a végén írsz, bárminek az erőltetéséről ("rá akarnak venni valamire") pedig különösen nem ("nem igaz cél"?... mit jelent ez itt?). Az írás (a könyv) egyetlen célja egy eleddig nemigen létező párbeszédnek, egy helyzet feldolgozásának, megélésének megindítása - nem pedig "valamelyik oldalnak" az elfogadtatása.

Ehhez a könyv elég gazdag anyagot és érvrendszert mozgat meg, bőven sokrétűbb üzenettel annál hogy "ez jó, amaz meg rossz".
Válasz erre 

jeannouvel 2014.01.13. 22:42:52

Ami az elmúlt húsz évben Dobogókőn történt, az számomra így nem hozható párhuzamba Pannonhalmával semmilyen vonatkozásban.
Egy identitás keresésből táplálkozó ezoterikus, misztikus zavarosság mint társadalmi jelenség és a katolikus egyház megújulási törekvései?
„ugyanannak a korszellemnek és szabadságnak a populáris kultúrában megjelenő formája amely – mindezzel párhuzamosan – Pannonhalma átírásához, megújulásához is vezethetett.” ????
Talán a szabadság szó sem helyes ebben az állításban.
Pannonhalma az elmúlt 50 évben is sajátos kiváltságokat élvezett. Amennyiben akkor támadt volna az atyákban az a szándék, hogy újragondolják és megújítsák 996 óta regnáló szent helyüket,megtehették volna.
Pannonhalma zárt hely, elsősorban szerzetesi közösség és csak másodsorban populáris nyitottságú tér ./Ezt minden látogatóval(csak csoportban látogatható a Főapátság!)közlik az apátságot bemutató vezetők./
“ Mindkét esetben a spirituális terek iránti igényt, s annak radikálisan eltérő következményeit látjuk”
A spirituális tér iránti -szigorúan zárt közösségű szerzetesi - igény közel ezer éve fennáll egy történelmi vallás keretein belül, egy szerzetesrend liturgikus életének keretet adó templomban, ahol nincs össznépi misézés, de van Vigília és Laudes, Konventmise, Napközi imaóra és Vesperás .A hívek spirituális igényeit a település Gyümölcsoltó Boldogasszony plébániatemploma elégíti ki. Most is, meg húsz éve is egyfolytában.

“Dobogókőn a korszak szellemi hordalékai, az álnépi giccs komor ellenkultúrájának, a tudatlanság etoszának érzéki, érzelmi hisztérikus válaszai vették át a hatalmat a kiváltságos (?) turisták világa felett. “

Ez a mondat bármilyen alapvető igazságokat hordoz, bár a kiváltságos turisták inkább a bencések kiváló borait szürcsölik az Apátság Viator éttermében, hogy hozható össze azokkal a folyamatokkal, amik most Pannonhalmán történnek?
“Pannonhalma egy nagy hagyomány újraírásának kivételes pillanata egy kivételes térben, “
Nos ez az újraírás az, ami nehezen értelmezhető vizualitásában,mert nem érzékelhető egy nagy hagyomány újraírása.Mi is lenne az pontosan?
Meglehet ezért is disszonáns a minimalizmus megjelenése egy katolikus egyházi újjáépítésnél Európában és ez igaz sok egyéb templomépületre is, mert a minimalizmus szemantikája nem találkozik az egyház jelenkori eszmeiségével. Itt most nem akarnék (és tudnék) messzemenő valláselméleti fejtegetésekbe bonyolódni, de tudjuk a hírekből, hogy a katolikus egyház miként vélekedik a születésről, a papi nőtlenségről, a nők szerepéről és egyéb társadalmi kérdésekről.
A minimalizmus, a végletekig vitt indusztriális egyszerűség, ami sokszor már csak egy pózba merevedése az egyszerűségnek, hogyan fejezi ki ezt a gondolkodás és felfogásbéli történelmi konzervet?
Mindent egybevetve számomra nem egyértelmű ez a párhuzam,de megkísérlem elolvasni az egész művet,hátha bennem van a hiba és nem értek semmit.
Tiszteletem György Péternek a tudós embernek,de erős indulati töltésű megállapításai mintha mást fejeznének ki,mint Dobogókő és Pannonhalma korszellemből eredő “párhuzamai”.
Pedig jó lenne mindkét jelenségről beszélni külön-külön.
Válasz erre 

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2014.01.15. 22:14:40

@jeannouvel: „jó lenne mindkét jelenségről beszélni külön-külön”
„de megkísérlem elolvasni az egész művet”

Érzésem szerint az első mondat a könyv fő szándéka, a sok-sok kibeszéletlen dolog feldolgozása, a vita, az eszmecsere – a második mondat meg azért fontos, mert a fenti kimásolt részfejezet nyilván tartalmaz olyasmit, ami a könyv (vagy a fejezet) egészével válik érthetővé, anélkül zavaros. Ilyen például a „kiváltságos turisták”: György P. itt egy korábbi korszakra utal csupán, a 19. századra, amikor Dobogókő még messze nem volt az a felkapott turista- és ideológiai központ ami ma, sőt, a ma ismert turizmus sem igen létezett, ott tehát inkább csak az arisztokraták: „a kiváltságosok” voltak (ritka) vendégek.

„Pannonhalma az elmúlt 50 évben is sajátos kiváltságokat élvezett. Amennyiben akkor támadt volna az atyákban az a szándék”...

Hát… azért elég egyértelmű hogy a rendszerváltással, egy egész más világ (szabadság) köszöntött be – a bencések apránként fejlesztgettek korábban is, de léptékekkel lett több lehetőségük a rendszerváltás után. Ugyanekkor vett nagy lendületet a dobogókői világ és mítoszának fellendülése, nem látom okát hogy a két dolog – mint az egyházi építések két szélső, létező és jellemző módja ne lenne összevethető, sőt; a könyv ezt szépen is mutatja be; nem kell hogy egyetértsünk, de én az említett indulatot sem igen érzem GyP-nél (érzem és látom persze a határozott állásfoglalást, de ezt messze nem nevezném indulatnak).

„egy szerzetesrend liturgikus életének keretet adó templomban, ahol nincs össznépi misézés”

Ez Pawson mostani átalakításával vált ÚJRA így lehetővé, hisz a Stornói átalakítás pont ezzel szembemenő téri világot valósított meg. Ez szépen követhető Ferkai András cikkében (Magyar Építőművészet).

„a minimalizmus szemantikája nem találkozik az egyház jelenkori eszmeiségével”

Ez érdekes és izgalmas, megvitatni való kérdés (Műértő, Építőművészet, építészfórum, Fuga rádió: sok helyen meg is történt), de nem szabad elfeledni hogy az átalakítást a szerzetesek akarták, a tervezőt a szerzetesek választották ki, a kialakult tereket ők lakják-használják (szeretik). Ha valaki, hát ők autentikusnak tekinthetőek a saját liturgukus terük milyenségéről való állítások megtételében… (az „indusztriálist” továbbra sem értem.)

„jó lenne mindkét jelenségről beszélni külön-külön”

Ezt csak megismételtem, mert az a legfontosabb - a fentiről akár, de a könyv fő témája kapcsán is.
Válasz erre 

jeannouvel 2014.01.17. 19:43:06

@mB:
Az indusztriális itt nem rosszallást kifejező jelző, éppen ellenkezőleg, a minimalisták legjobb alkotásai az építészetben
egy nagyon magas szintű technikai(indusztriális) hátteret feltételeznek.
A geometriai alapformákig való letisztítása(feldolgozása) az anyagnak így a legmeggyőzőbb.
Az ónix berendezési tárgyak éppen ezt demonstrálják.
Melyek:
“ a személyesen a bányából elhozott, kézzel (is) megmunkált monolitikus kövek “
Bevallom nem tudtam, hogy az atyák elutaztak egyenesen Iránba, ahonnan az ónix tömbök származnak.
( Egy Carrarai kőkereskedésen keresztül. A kézi megmunkálás külön érdekelne közelebbről.)
Apropó van valami nagy eszmei, sőt teológiai ki nem használt potenciál abban,
hogy siita muzulmán perzsa testvéreink az Úrban bányásszák hatalmas JCB-ken mozgatva ezeket az impozáns köveket,
amelyek majd egy puritán-metodista gazdag angol családba született - korábban zen buddhista szerzetesi álmokat dédelgető - dizájner jóvoltából
a bencés katolikusok magyar fellegvárát töltik meg mélykeresztény liturgikus tartalommal.

Egyébként a minimalizmus - “semmit létrehozni-valamiből” Perrault- i vagy a Mies- i “a kevesebb többet jelent” gondolat és sorolhatnánk az érveket a villa Tugendhat csodás ónix faláig, amit Mies tervezett, meg hogy a geometriai forma közös tapasztalaton alapul és az milyen szép – alkalmazva éppúgy lehet jó, mint nem jó, mint minden stílusbeli döntés.
Pannonhalmán - odamenve, újra nyitottan, többször is megszemlélve - nekem nem jön be. Ez természetesen egy vélemény.
Válasz erre 

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2014.01.17. 21:28:38

@jeannouvel:
"Az indusztriális itt nem rosszallást kifejező jelző, éppen ellenkezőleg, a minimalisták legjobb alkotásai az építészetben egy nagyon magas szintű technikai(indusztriális) hátteret feltételeznek."

Értem, nem is ezzel van gpondom, éppen csak nem ezt látom. PERSZE hogy megjelent a gépesítés egy szintig, naná, de ha valami azért dominánsan kézművesmunka volt az utóbbi évek fontos építkezései közül, az ez:

”A kivitelezés megkezdésétől kezdve egyértelmű volt hogy az ablakokra kerülő ónixlapokat és a liturgikus bútorok fő alkotóelemét, az ónixot a megrendelőnekés a tervezőnek személyesen kell kiválasztania. Olaszországban – Carrarában, Veronában, Quercetában – célirányosan kerestük fel a potenciális kőkereskedéseket, hogy megtaláljuk a bazilika számára tökéletes követ.”
(Pataj Orsolya, Metszet 2012/6)

Sajnálom hogy most nem találom: volt fotóm arról ahol Pawson közvetlen munkatársa sétál a kövek között, simogatva-fürkészve-keresve a megfelelő követ.

A bútorokról:
„A bútorok olajjal és viasszal kezelt tömör diófából készültek.” (Fehérvári Jákó, Metszet 2012/6)

Persze hogy ezeket is gép fűrészelte - de ettől még nem lesz a dolog "indusztriális".

A rekonstrució, az eredeti kő-munkák pótlása, javítása, a freskók kezelése pedig különösen távol van ugyanettől. :-)
Válasz erre 

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2014.02.02. 21:08:55

@jeannouvel: késve ért el hozzám két cikk a könyvről:

Visszavenni Erdélyt:
www.erdelyiriport.ro/visszavenni-erd%C3%A9lyt-erdelyiriport-1242.html

Közös Erdélyünk - Láng Zsolt, ÉS, 2014 január
www.es.hu/lang_zsolt;kozos_erdelyunk;2013-12-30.html

„A magam fajta szakértőnek csapdahelyzete van. Felállhatnék és elmondhatnám egy 26 oldalas hibajegyzékben, hogy mi a baj ezzel a könyvvel. Összevethetném ezt a munkát T. Szabó Levente egyetemtörténeti és ideológiatörténeti írásaival, vagy Szilágyi N. Sándor ember–világ előadásaival. És kiderülne, hogy Péter egy provinciális csávó, miközben egy budapesti véleményvezérről van szó. Ez mégis egy fontos könyv, Németh László romániai útinaplójához hasonlítanám” – összegezte a kutató [Bárdi Nándor], aki az esszékötet javára írta a hihetetlenül széles kontextualizalizációt.
Válasz erre 

jeannouvel 2014.02.02. 23:01:04

Nos igen,ha sikerül csukott bicskával a zsebünkben végigolvasni a könyvet, akkor eljuthatunk valahová, ahová eddig nem sikerült.
Mindenesetre addig, amíg a buszon a négerek csak a hátsó ajtón szállhatnak fel és le sem ülhetnek, addig akár akarjuk akár nem, nem jó négernek lenni, se szubjektíve, se objektíve, már ha létezik ez esetben objektivitás néger szempontból.
Válasz erre 

ArmaGedeon · http://kitalaltujkor.blogspot.com/ 2014.02.10. 10:28:20

@jeannouvel: "Egyébként a minimalizmus - “semmit létrehozni-valamiből” Perrault- i vagy a Mies- i “a kevesebb többet jelent” gondolat "

Köszönöm! Eddig a minimalizmust csak egyfajta képrombolói irányzatnak gondoltam, ami persze mindig fanatikusan emberellenes dolog, de ez a “semmit létrehozni-valamiből” frappánsan megmutatja, hogy itt a Teremtés folyamatával való lázadó szembeszegülésról van szó!
Persze eddig is ilyennek tartottam az egész modernizmust, de ez megvilágító.
Válasz erre 
süti beállítások módosítása