Várszegi Asztrik főapát úr bevezetője után találkozhattunk a szentelés alkalmából tartott sajtótájékoztatón John Pawsonnal. A bevezetőből megtudhattuk, 1001-es, 1137-es, 1225-ös és 1876-os szentelése után ismét megújult a pannonhalmi bazilika, amortizálódott belső terei megújultak, és nemcsak a II. Vatikáni Zsinatnak, hanem a bencés szerzetesek igényeinek is megfelel. 1588 óta először ismét méltó helye van a napi convent-misének és zsolozsmának.

Pawson szerényen fogadta a felkérést a szólásra, mint mondta "először beszél egy bazilika lépcsőjén". A monasztikus építészet ugyanakkor már gyermekkorától hatással volt rá, legalábbis romjaiban (Fountains Abbey), majd három tervezésével is megbízták és meggyőződése, hogy a a monostorok az "élet szeletei", ahol "megtanulnak az emberek élni". "Mindhárom monostor szerzetesei eszményi megrendelők voltak, még nálam is szigorúbbak a tér minden részletével szemben." A pannonhalmi munkája Asztrik főapát levelével kezdődött, azt írta, Pawson érti a középkori monostorok nyelvét és a mai igényeket is. Ennek meg is felelt az építész, mint mondta "ki kellett bontani, ami már jelen volt."

Már Gunther Zsolt kalauzolta az új térben a sajtót: az altemplomban Szent Márton ereklyéje kapott finom világítást és tiszteletet, fent pedig minden fontos elem a templomtér tengelyébe rendeződött. Ezek a beavatás elemei: a keresztelőkút, az oltár, a felolvasóállvány (ambó), és a körablakok. Ezek anyagukban is egyneműek: ónixból készültek, melyet (az ablakok kivételével persze) a padló anyagával azonos süttői kő lábazat gyámolít. Az ónix gyönyörű, Pawson is hosszan szemléli: talál egy "ablakot" a tömbön, ahol mintha bele lehetne nézni az évezredek alatt ülepedett kőbe.

Az építészethez visszatérve: fontos volt némi tér nyerése is, ezért került ki Storno Ferenc szószéke, és lett rövidebb a szentélybe felvezető lépcső. A szerzetesek nagy örömére így van hely a stallumoknak, azaz a szerzetesi kórusnak egymással szemben, a zsolozsmázás liturgiájának megfelelően. Mert ez a fontos.

Pawson a tájékoztatót követő beszélgetésében is talán legbüszkébben azt említi: Jean-Pierre Longeat apát valami többet, valami különleges jelenlétet érzett előző este. Az estére, amikor 424 év után először újra a templomban zsolozsmázhattak a szerzetesek, egyébként Fehérváry Jákó bencés is meghatottan emlékszik vissza.
Misztikus.