Zárjuk keretbe a közép2 félévet: a nyitóelőadáson említettem a 12 dühös ember című filmet. Azzal az apropóval hoztam elő, hogy egy friss újranézéskor tudatosult bennem egy szép párhuzam: a főhős (a Henry Fonda alakította "8. esküdt") építész.

Ennek a ténynek a film szempontjából önmagában nincs szerepe, mégis érdemes megfontolni, hogy ő az egyetlen, aki az első szavazáskor a kétségeinek ad hangot, aki talán egyedül érzi a döntésük felelősségét, és aki hisz a párbeszéd értelmében, lehetőségében. Katartikus a folyamat, aminek során az egyes résztvevők szembesülnek saját előítéleteikkel, felületességeikkel, és lassan felismerik és meghaladják azokat. Katartikus az az új minőség, ami a problémára s az egymásra figyelés következtében a film során lassan kibomlik, és ami egyetlen ember következetességének, felelősségérzetének, kérdéseinek köszönhető.

Ez a folyamat ami - jó esetben - az építészeti tervezés folyamatával is párhuzamba állítható, hisz az építészet is sokrésztvevős, közös felelősséget jelentő folyamat, amit az egyetértés kényszere jellemez, ahol a mű a résztvevők egymásrafigyelése, kompromisszumkészsége, de az alapkiinduláshoz, az igazsághoz való ragaszkodása és az abba vetett hite nélkül nem valósulhat meg.

(fent a teljes film, angolul - minden bizonnyal letölthető formában is elérhető itt-ott)

A tizenkét esküdtnek látszólag sima gyilkossági ügyben kell ítéletet hoznia. A vádlott bűnösségét annyi tökéletesen egybevágó tény bizonyítja, hogy az egyik esküdtben felmerül a gyanú: a dolog túlságosan is egyszerű, és nem ártana alaposabban megbeszélni a tárgyalóteremben hallottakat. Kezdetben tizenegyen vannak egy ellen, ám a helyzet fokozatosan változni kezd, és percek múlva már nem is egy gyilkossági ügyről szól ez a feszült és izgalmas, eredetileg tévéjátéknak szánt darab, hanem a bennünk lévő előítéletekről, félelmekről, szerepeinkről, vagy éppen rejtegetni kívánt gyöngeségeinkről, egyszóval az Emberről.

• Berlini Nemzetközi Filmfesztivál (1957) - Arany Medve: Sidney Lumet
• Oscar-díj (1958) - Legjobb film jelölés*: Reginald Rose, Henry Fonda
• Oscar-díj (1958) - Legjobb rendező jelölés*: Sidney Lumet
• Oscar-díj (1958) - Legjobb adaptált forgatókönyv jelölés*: Reginald Rose

(*Az összes kategóriában felülmúlta azonban a Híd a Kwai folyón (1957), ami összesen hét Oscart nyert abban az évben.)

Első bemutatója alkalmával a Tizenkét dühös embert éljenezve fogadták a kritikusok. A. H. Weiler a The New York Timesban ezt írta: „Feszült, lebilincselő és lenyűgöző dráma, ami messze túlnyúlik az esküdtek szobájának szűkös határain.” Megfigyelése a tizenkét férfival kapcsolatban a következő volt: „Drámájuk elég erőteljes és provokatív ahhoz, hogy végig megbabonázza a nézőt.” Azonban nem volt nagy közönségsiker: a színes, szélesvásznú produkciók beköszönte azt eredményezte, hogy a film alacsonyan teljesített a jegyeladások terén.

Ennek ellenére az alkotást ma a klasszikusok között tartják számon mind a kritikusok, mind a közönség. A filmkritikusok véleményét összegző Rotten Tomatoes a maximális 100%-ra értékelte 41 vélemény alapján (ezt az értéket tudtommal semmilyen más film nem tudta elérni - mB).

• 12 dühös ember - a film a (magyar) Wikipédián;