Carlo Cappai és Maria Alessandra Segantini az észak-olaszországi Ponzano új általános iskoláját 375, 6-10 év közötti gyerek számára tervezte. Az épület 15 osztályteremmel és szaktanteremmel (művészeti, zenei, informatikai, nyelvi és természettudományi), valamint egy tornacsarnokkal, étteremmel és könyvtárral rendelkezik. A Veneto régióban található Ponzano iskolája új közösségi találkozóhelyet képez a mintegy 12.000 fős település számára, ugyanis az épület egyes részeit - a tornacsarnokot és néhány tantermet - valóban bárki igénybe veheti a tanítási időszak után.
az építészfórum cikkének átvétele
- Ponzano iskola, építészek: Carlo Cappai, Maria Alessandra Segantini
Ezáltal az iskola igazi „köz-épületté” válik, ahol a közösségi terek kiemelt fontosságot kapnak. Ezt a tervezők több eszközzel is hangsúlyozzák: a belső terek egy központi udvar körül csoportosulnak, a szerzetesi kolostorok elrendezését idézve (a köztudatban a kolostorok voltak a múltból származó ismeret-, és tudásanyag megőrzői). Emellett - az épület metszetét tekintve - a terek mindegyike egymás felé is néz: például a tantermek fala 130 cm magasságig tömör, felette pedig üvegezett kialakítású, lehetővé téve ezzel a gyermekek számára, hogy munkáikat a közlekedők felé nézve is kiállíthassák. Ez az összetettség az építészeket Veneto ipari területeire emlékeztette, ahol az embereket ösztönzik arra, hogy a tapasztalatok cseréje nyomán tanuljanak egymástól.
Az iskola a tervezők koncepciójában a „határ” vagy „küszöb” szerepét is betölti, ahonnan az emlékek földje és a kortárs világ is egyaránt jól áttekinthető. Ebben a projektben az „emléket” a környék mezőgazdaságára való utalás, a Veneto régióban gyakori vörös színű, fedett-nyitott csűrök, pajták (barchessa) világának megidézése jelenti, a „kortárs” világ pedig a közeli telken található Benetton üzemeire, a cég termékkultúrájára és a színes demokrácia eszméjét terjesztő filozófiájára vonatkozik.
Ebben az értelemben az iskola tervezése egy álom (vagy ahogy a gyerekek mondanák, egy tündérmese) lerajzolása volt, amelyben a főszereplők a gyerekek voltak, tanáraikkal és a város közösségével együtt. A tervezők a munka során hat tablóra írtak és illusztráltak egy történetet, amellyel a projektet (és a tervezés hat alapelvét) magyarázták el a gyerekeknek. Készült egy (ma már sajnos nem működő - aszerk.) weboldal is, ahol a látogatók minden anyagot megtalálhattak az iskolaépítéssel kapcsolatban. Ez az aktív közösségi részvétel később az építkezés helyszínén tett látogatásokban is megnyilvánult.
Az árkádos délkeleti-délnyugati homlokzat ferde, filigrán tartóoszlopai „vörös fonalként” varrják össze a tetőt a földdel, mély árnyékokat varázsolva a fa-, és üvegfelületekre. Az előrenyúló tető ernyőként védi a tantermeket a közvetlen napsugárzástól, amelyeket az épületfelügyeleti rendszer által vezérelt, motorosan mozgatható árnyékolók is védik.
A másik fontos szempont az átláthatóság volt. Az építészek meggyőződése, hogy a gyerekek nagyon jól tanulhatnak egymás másolása révén is (ez az oka annak, hogy a tantermek falai felül üvegezettek és könnyen ablakká válhatnak, bemutatva a tanulók munkáit). A tornacsarnok nagy tömegét jelentős részben a földbe rejtették, a természetes fényt a hosszoldalak nagy megnyitásai biztosítják.
Az L alakban elrendezett osztálytermek - ahol a gyerekek idejük legnagyobb részét töltik - délkelet és délnyugat felé néznek. Az átgondolt tájolásnak, a vastag hőszigetelésnek, a zöldtetőnek és kifinomult környezettudatos technológiáknak (geotermikus fűtés, napelemek, természetes szellőzést biztosító kürtők, épületfelügyeleti rendszer) köszönhetően az iskola épületének energiafogyasztása csupán 3,6 kWh/m2/év, elérve ezzel az olasz A+ energiahatékonysági osztályt. Az épület költsége - berendezéssel együtt - csupán 960 euró/m2 (cca. 288.000 Ft) volt, bizonyítva, hogy az oktatási épületekkel szemben támasztott, nagyon szigorú gazdasági és funkcionális követelmények összeegyeztethetőek az energiahatékonysággal és a minőségi belső téri kialakítással.
A tervezés hat alapelve
1. Kontextus: a tetőt a földhöz varró „vörös fonal” egy nagy, délre néző árkád, amely a Veneto régióban gyakran előforduló, fedett-nyitott mezőgazdasági tároló építményekre (barchessa) emlékeztet. Tipológiai szempontból a terek belső udvar körüli elrendezése a kolostorokhoz kapcsolódik, ahol a szerzetesek megőrizték számunkra a régebbi korok kultúráját.
2. Anyagok és színek: a homlokzatokon használt anyagok és színek (elsősorban a vörös) Veneto régió hagyományos falusi építészetét idézik. Belül viszont a színek kóddá változnak, amelyekkel a tervezők rendszerint a különböző funkciójú tereket jelölik az iskola-projektjeikben: a zöld a pihenő, a sötétszürke a különleges rendeltetést mutatja. A belsőben való tájékozódást a természetes fa jelenléte és a grafikai tervezés rendszere is segíti.
3. Központ és határterületek: az udvar a projekt központi eleme. Az ókori római lakóházakhoz hasonlóan minden tér a belső udvar felé néz. A határterületek, a „küszöbök” is nagyon fontosak, ennek kiemelt eleme a tantermek előtt húzódó homlokzati árkád.
4. Átláthatóság és társadalom: az iskola egy demokráciát megtestesítő tér, a munka és a barátságok tere, az ötletek, élmények és tapasztalatok összehasonlításának helyszíne.
5. Multifunkcionalitás: Amikor az iskoláról beszélünk, szeretjük a város metaforáját használni.
6. Fenntarthatóság: az iskola éves energiafogyasztása 3,6 kWh/m2/év, építési költsége pedig mindössze 960 euró/m2 volt.
fordította: Garai Péter
