Kezdjük a nyilvánvalóval: a gyerekek szeretnek mászni, rohanni, és bármire rátenni a kezüket ami összetörhet (és ami aztán össze is törik). Szeretnek felfedezni és fantáziálni, létrehozni és lerombolni – és alkotni újra.
Az oktatás világa szerencsére egyre inkább tudatában van ennek a realitásnak és túllépnek a „gyerek = kis felnőtt” vélekedésen.

Egy osztályterem tervezésekor az építészek kínosan ügyelnek a környezet megfelelő fizikai kondícióinak biztosítására, vagy a gyerek pszichéjére. A „korrekt környezet” létrehozásán túl amire igazán szükség lenne, az egy praktikus, játékos világ annak a megértésével, hogy mi is fogja meg igazán és inspirálja a gyerekeket.

Inspirációra van szükségünk. A közreműködést, beavatkozást örömmel fogadó környezetre, ami a szabad energiák és a képzelet igazi világa. Játszótérre!

• Részlet - a teljes cikk az ArchDaily-n!