Korok lakóterei - az építészeti gondolkodás változásai Európában
- TDK 2011, Lakóépülettervezési Tanszék -
feladat: a TDK-ra jelentkező hallgató-csapatok kapnak egy konkrét időszakaszt (i. sz. 1000-2000). A kapott időszak társadalmi és építészeti elemzéséből tanulmányt készítenek; a tanulmány tanulságaira építve megtervezik egy adott programú lakás belső térstruktúráját, amit modellben mutatnak be.
Kis Tibor, Tóth Ádám, Martonosi Dorottya
1900-1930-as évek
A belső tér, amelyben élünk
A századforduló társadalmi változásai a polgári életmód elterjedéséhez vezettek, és a múlt életformájával való szakításához. Ez hatással volt a művészetekre, nem alakult ki egységes stíluskorszak, meghatározó stílusjegyek. Ez igaz a kor európai építészetére is. A felmerülő új társadalmi igényekre keresték a választ a kialakuló izmusok. Ennek eszközrendszere a funkcionalista tömegalakításra való törekvés, a helyiségek hierarchikus sorolása a tájolásnak megfelelően, a belső tér szabad áramlása az épületben. Az alaprajzi elrendezés flexibilisebbé, térkapcsolatok izgalmasabbakká váltak. Megjelentek a szinteket átfogó emeletes rendszerek.
A kor elutasított építésze volt Adolf Loos, aki ezeket az elveket felhasználta, tovább gondolta, alapelveket fektette le. Az ő nevéhez fűződik a Raumplan, amely a háromdimenziós funkcionalista téralakítás alapjait fogalmazza meg.Mi a tervezés során ezeket alapul véve és tovább gondolva egy korabeli magyar család igényeit figyelembe véve terveztünk meg egy 3 szintes szabadon álló családi házat.
Nem beszélhetünk összefüggő alaprajzokról: a szintek eltolásával, közlekedő határozott megjelenésével, a helyiségek között megjelenő differenciált átlátásokkal egy összefüggő, áramló folyamatos belső teret hoztunk létre.A helyiségek szinteken való elhelyezkedése funkció szerint tagolódik. A földszinten egymáshoz kapcsolódnak a nem huzamosabb tartózkodásra szolgáló terek, kiszolgáló helyiségek,valamint a cselédlak, itt van a nem reprezentatív megérkezésre szolgáló bejárat.
A következő szinten a család közös használatú terei valamint, a vendégek fogadására szolgáló szalon helyezkedik el. A terek összekapcsolása lehetővé teszi a különböző használathoz tartozó megközelítést, így elkülönül a személyzet, a család valamint a vendégek útvonala. Az emelet kizárólag a családé, hálószobák és fürdőszoba helyezkedik el.
A terek függőleges kapcsolata legalább annyira hangsúlyos, mint a vízszintes. Minden tér igény szerint különböző belmagassággal rendelkezik, hiszen nem szükséges egy mosókonyhának ugyanaz a belmagasság, mint egy szalonnak. Nem beszélünk összefüggő emeletekről, a szintek eltolásával minden szoba más-más magasságba kerül. Ez izgalmas téri játék, kihangsúlyozza a terek privátságát, nyitottságát, az átlátások biztosításával összefüggő, mégis egyedileg tagolt tér jön létre. A terek ily módon való összekapcsolása nagyon logikus, és praktikus.
A cél egy abban a korban élő család számára jól használható ház kialakítása volt, melyhez Adolf Loos elveit vettük alapul. A kor megismerése után számunkra ő volt az, aki a felmerülő új igényekre választ adott, eszméit a későbbi korok még sokáig követték, igazolván őt.
A fenti munkába egy kicsit belekonzultálva volt szerencsém a projektben részt vehetni, a Bíráló Bizottság a tervet dícséretben részesítette; a feladatkiírás itt olvasható:
