A helyszín Lyon legnagyobb egyetemi campusa: a háromszög alapú tömbben kollégiumi épületek, egy nagy menza, délen és keleten pedig kis családi házak. Kerítéssel van körülvéve. A kapuk nappal nyitva vannak, gyakorlatilag a terület mindenki számára átjárható, estére viszont bezárnak.

A stratégiánk az volt, hogy a főbb tengelyeket, kapukat, kapcsolatokat, nyitásokat valami módon megjelöljük és a tömb belsejében olyat hozzunk létre, ami miatt mindenki oda megy. Sok-sok vita után, úgy döntöttünk lakótornyokkal dolgozunk (F+9). A fenntartható fejlődés jegyében minimalizáljuk azt, amit a természetből elveszünk és vertikális irányban mozdulunk el. Ez a vertikalitás pedig eszköz lehet számunkra ahhoz, hogy fiatalos, lendületes kollégiumot tervezzünk. (mint pl. Györgyi ).

A tömb belsejében lévő fszt.+4 szintes kollégiumi épületet renováljuk. Az alsó két szintet kipucoljuk, átláthatóvá, átjárhatóvá tesszük. Olyan közösségi tereket tervezünk, amelyek hiányoznak az amúgy klasszikus középfolyosós elrendezésű épületből. Amit pedig elvettünk ezzel, azt pedig a tetejére ráépítve visszaadjuk. (épp ezen dolgozok most). Ez volt tehát a stratégia. Ezen belül mi a három északi tornyot választottuk ki projektként és azzal foglalkoztunk tovább. Az alsó szinteken közösségi terek, üzletek vannak, figyelembe véve a benapozottságot, felül pedig a lakások.

Nem akartunk mindegyik toronyba függőleges közlekedési magot beépíteni, mert az nagyon sok helyet elvett volna az amúgy is szűk alapterületből. Ezért a fő közlekedési mag a középső toronyban található, a másik kettőhöz pedig hidakon lehet eljutni. Hogy még ezeket is minimalizáljuk, a középső toronyban egyszintes lakások vannak, a két szélsőben pedig kétszintesek. Minden egyes szint (a duplexeknél kettő) egy-egy önálló „colocation”,  vagyis úgy tekintünk az együtt lakó fiatalokra, mint egy-egy  nagy családra.

Az alaprajzokkal én személy szerint még egyáltalán nem vagyok megelégedve, ezért nem is nagyon reklámoznám, de ez van, ha az ember két makacs franciával dolgozik együtt. A tömeg és ezzel együtt a homlokzat, úgy alakult, hogy az üzleteknél, közösségi tereknél, az alsóbb szinteket egy-egy beton tömbbe zártuk, míg a lakórész fa szerkezetű oszlopos gerendás rendszer. Itt nagyon beleszerettünk a fa részbe és az eredeti koncepció szerint őszintén megszeretnénk mutatni a szerkezetet kívülről, de úgy néz ki, hogy a passzív házak világában ezt az ötletet el kell engednünk és kívülről szigetelnünk, különben gazdaságtalan és hőhídas házat csinálnánk. Sebaj, majd a belsőépítész profitál a szerkezet szépségéből, mi meg kitalálunk valami más homlokzatot.

Ami az együttdolgozást illeti, elég nehéz. Sokszor érzem úgy, hogy a csapattársak nem látják az egyszerűségben, az anyagban vagy a szerkezetben a szépséget, mindig valami nagyot akarnak durrantani, valami igen látványosat, amit éppen aznap láttak valamelyik színes építészeti újságban. Ugyanez vonatkozik a grafikára is és a makettekre is. Túl sok színt használnak. Legutóbb zöld lego-szerű fákat akartak használni narancssárga habkartonhoz. Ilyenkor ha türelmes vagyok, elkezdem mutogatni a makett fotóimat, próbálom elmagyarázni, hogy a kevesebb több, de nem gyakran járok sikerrel. Ha egy nap több ilyen jön, akkor nap végére teljesen kiborulok és önpusztításba kezdek. J

Fontos még megemlíteni, hogy itt építészeket képeznek, nem pedig építészmérnököket és néha alapvető statikai vagy épszerkes dolgokat kell magyaráznom, ami egy idő után elég idegesítő.