Egy elegáns mozdulat: alul vasbeton födém, felette a karcsú oszlopok fa-acél szerkezetet hordanak, gipszkarton burkolattal.

• SANAA: Rolex Learning Center, Lausanne, 2010; (Archdaily)

A ház egy gesztusra épül fel, az viszont egyszerűségében is olyan gazdag, többrétegű, többolvasatú téri világot hoz lére, ami egyszerre felel meg a nagyvonalúság, a reprezentativitás igényének, és egyszerre csábít játékos felfedezésre, bebarangolásra, a födém kínálta mesterséges táj bejárására, a kis színes babzsákokon való heverésre, így tehát adekvát választ ad az egyetemi funkció kettős követelményére. A funkció ugyanakkor önmagában feltételez egy fajta fegyelmet, csendet, így az egyes, egy légtérben levő funkciók akusztikailag nem szabad hogy zavarják egymást (nem beszélve a ténylegesen elzárt helyiségekről).

(Valahol olvastam egy kritikát a használhatóságot illetően: vihar esetén az automatika nem hagyja leengedni az árnyékolókat, így egy ilyen felemlegetett esetben nem lehetett a nagyteremben vetíteni. A laptopot használókra gondolva is túlzásnak tűnik a megnyitások mennyisége, a napfény mértéke.)

Miközben érdekes vita lehet, hogy túlzó eszközökkel él-e a ház, mennyi felesleges teret hoz létre, illetve ezek valóban feleslegesek-e, érdemes az épületet a túlzások és feleslegesség tekintetében összevetni a dunaparti CETtel: míg a CET a forma érdekében küzd véres verejtékkel a használhatóságért (felszeletelt buborék, lehetetlen födémcsatlakozások, stb.), addig ez az épület a tereivel nagyvonalú. Nagyvonalú, és nagyon gazdag: konvex és konkáv, sík és lejtős, mély és magas, befelé forduló vagy kitárulkozó… mozgásra, bejárásra, élményekre, felfedezésekre csábít – sokféle és sokféleképpen szerethető helyeket kínálva fel. Bizonyára költséges volt, de a statikai bravúron túl sokszínű építészeti világ jött így létre, sokféle használati módot felkínálva a benti életnek, az egy-gesztusúsága ellenére - pont azt remekül kihasználva - igen-igen gazdagon.

Ha a formával sikerült már itthon pazarolni, volt is rá pénz (CET), akkor azt kívánom magunknak, hogy bár „pazarolna” valaki így nálunk a térrel…

További képek az építészfórumon (a szöveget őszintén szólva kerülném); és persze szerte a neten, nagyon szépek.