A napokban került ismét elő egy régi Mike Oldfield lemez (Five Miles Out, 1983), amit régen sokat hallgattam, s ennek kapcsán örömmel fedeztem fel újra Oldfield dalait - és nyilvánvalóan a Moonlight Shadow Panni kedvence, ezért illesztettem be ide (1999-es felvétel).
Tudom persze azt is hogy Réka például az eredeti változatokra esküszik úgy általában (de itt konkrétan is), az ő kedvence ugyanis a dal első felvétele 1983-ból, Maggie Reilly csodás énekhangján:
Valamit tud ez a Mike Oldfield, a dalai olyan tiszták és egyszerűek mint bármelyik ABBA sláger, miközben megbújik benne valami kelta őserő - persze a szövegvilág is kellően sejtelmes és titokzatos - teszi hozzá Györgyi gyorsan. Két napja ezt dúdolgatom.
Egy másik világ
a lányra utoljára nézhet
tele a hold, üzen egy másik világ
kínok közt zárul ez az élet
tele a hold, üzen egy másik világ
földre került a küzdelem után
mindenen túl messze már
leteperte őt végleg a halál
és tehetetlen nézte a lánya fák suttognak az éjben
tele a hold, hív egy másik világ
halálról dalolnak a szélben
tele a hold, hív egy másik világ
a nagy bajt érezte már a lány
messze túl mindenen már a
fegyver a szívbe hatszor talált
tehetetlen nézte a lánynézz rám, várj rám,
a mennyben látlak majd talán
nézz rám, várj rám,
a mennyben látlak talána hajnal jött el ma érted
tele a hold, hív egy másik világ
láttam, hogy érzed a véget
tele a hold, hív egy másik világ
a csillagokkal teli éjszaka vár
messze túl mindenen már
„visszatérsz-e még szólni hozzám?”
tehetetlen nézte a lánynézz rám, várj rám...
messze túl mindenen már
a száz közül miért épp téged talált?
súlyos az éj a szél is megáll
tehetetlen nézte a lánynézz rám, várj rám…
a lány rá utoljára nézhet
ma tele a hold, hív egy másik világ
a teste körül összegyűlnek
ma tele a hold, hív egy másik világ
a száz közül miért épp téged talált?
messze túl mindenen már
súlyos az éj a szél is megáll
és tehetetlen nézte a lányma tele a hold, hív egy másik világ
ma tele a hold, hív egy másik világ
messze túl mindenen már
tehetetlen nézte a lány
