Nem lesz most időm hosszasan írni, így valószínűleg később kell folytatnom, a fogalmazást is tisztítanom (ha fogom), de pár dolog eszembe jutott csütörtök óta.
Az jár a fejemben, hogy érdemes lenne hangsúlyosabban begyújtani a hajtóműveket, nagyobbra venni a lángot. Talán (?) az az érzés jár bennünk, hogy a "jó építész" vagy a "jó épület" valahogyan, valamiből lesz (szerencsés génállománnyal, mondjuk), és ha eléggé ráncoljuk a homlokot, akkor talán összejön a dolog valahogy.
Az előtanulmányokkal is szerettem volna valahogy a folyamatos munkára helyezni a hangsúlyt, és ez az amire most is felhívom a figyelmet: amiről igazán érdemes lenne beszélgetni, az egy-egy végigküzdött konfiguráció - egy-egy induló alapötlet helyett.
Nagy szükség van a hangsúlyos időbefektetésére, a feladattal való küzdelemre, gyötrődésre, és erre sok eszközünk van: a lakások kialakításánál más, szeretett példák elővétele, átrajzolása (!), akár átvétele és átalakítása... Ezt egy kicsit hiányolom még (bár van még a félévből): az előképek szerteágazó tanulságainak megrágása, hasznosítása. És VALÓBAN módunk van konkrét átvételekre is: traktusszélességek, téri elrendezések tekintetében is.
Talán nehezebb is beszélgetni egy felvetett alapötletről, amit aztán közösen próbálunk meg 10-20 perc alatt megoldani - ha ehelyett végigharcolt, lakáselrendezésekkel visszaigazolt, hosszas küzdelemmel esetleg pár ponton zsákutcába került terv felett, konkrét kérdések összegyűjtésével ülünk, az jóval több tanulságot hoz majd nekünk. De ismét: a félév végi örömteli befejezéshez elengedhetetlen a ház sokszor, sokszor történő felrajzolása, apró pontosítgatása, esetenként újrakezdése...
A fenti tanvideóban Sade és zenésztársai mesélnek a friss lemezükről: 10 év szünet után ültek le, hogy az alig 40 perces anyagot hosszas, több hónapos munkával (!) elkészítsék (2010 február). Érdemes megnézni (~3:40), mikor az énekesnő egy vastag paksaméta, egy salátásított füzet lapjait mutatva meséli, hogy ezek a keresgélés (nagyrészt később elvetett) vázlatai egyetlen, 8-10 soros dalhoz.
Egy dalon dolgozva gyakran érzem úgy, hogy egy csónakban ülök, és ez a csónak szinte tudja hogy merre kell mennie. Néha persze rossz irányba fordul, ilyenkor vissza kell fordítani.
Ahhoz viszont hogy ez a csónak menjen, nagy szükség van a folyamatos, kitartó "evezésre" - akár a zsákutcák végigjárására, skiccpausztekercsek végigrajzolására.
Meglátjuk később ezt érthetőbb formába tudom-e önteni, a fő üzenet az hogy a passzív(abbnak tűnő) micimackós töprengést ("Gondol! Gondol!") érdemes felváltanunk egy tudatosabb, célzott, irányokat kitűző, az elért eredményeket értékelő, sok-sok manuális munkát (sok-sok manuális munkát) belefektető magatartásra. Mondom ezt akkor is, ha tudom hogy sok "szabadidőnk" nincs, de mégis muszáj találni - de nem is szabadidőt, hanem munkaidőt.
*
Szép ebben az új Sade albumban (is) hogy a rövidsége, kevés-eszközűsége ellenére nagyon erősen érezhető az a belefektetett munka, alaposság, szeretet, ami tartalmat ad a zenének. A billentyűs beszél egy helyen a több hónapos munkáról - sok dalban alig van szerepe. De mégis: pont ott és pont úgy szólal meg, ahogy kell - ahogy a dalba ezáltal élet és erő költözik.
Érdekesség, hogy Magyaroszágon Sade hivatalos honlapja magyarul jön be.
Érthető, dekódolható ebből így valami?
(mindegyik fenti koncert 1993-as felvétel.)
