Arra való tekintettel, hogy mindannyian ökologikus gondolkodásúak vagyunk, nagy érdeklődéssel fogadjuk (minimum) az utóbbi évek két magyar "zöldhomlokzati" kísérletét - ezek mindegyike sajnos egyelőre csak terv.

Az első Basa Péter és Fernezelyi Gergely irodaházterve a Királyhágó térre:

Az épületünk utcai homlokzatait funkcionális elveket követő üveghomlokzattal terveztük. A függönyfalak elé függönyszerű építészeti elemeket helyeztünk el. E függöny elemei a réz huzalokból készített kalodák, melyekbe élő növényzet van telepítve. A növénykazettákat a födémek vonalában elhelyezett rézlemezzel burkolt acél keretrendszer tartja. Nem takargatjuk a házat, hanem öltöztetjük azzal a változatos világgal, amit a természetes növényzet nyújthat. A növényzet, a zöld levelek színjátéka a divatoktól független örök esztétika. Az építészet, ami a természet látványának és funkcionális tisztaságának erejét hasznosítja, mindenki számára szerethető annak ellenére, hogy nem a romantikus múltba tekintő építészeti válaszokat adja. A növényzet esztétikája az állandó megújulást képviseli, így elnyűhetetlen.

A dolog mérhetetlenül egyszerű: a fém hálóra nyáron felfut a növény és árnyékol, de átszellőzik (és szép), télen a levelek lehullanak, a napfény így akadálytalanul bejut az épületbe (ami jó). Ősszel meg csodás színekben pompázik, tavasszal meg (gondolom) rügyezik meg virágzik.
(Vicces polémia bontakozott ki róla az épfórumon).

A másik terv Janesch Péter és csapata nyertes pályázata a Kormányzati negyedre:

A homlokzat transzparens üveg- és különböző jellegű, az épület funkcionális rendjét is közvetítő zöldfelületek ritmusából áll. A koncepció meghatározó vonása, hogy az építészeti és a tájépítészeti elemek szoros kapcsolatban állnak egymással. A zöld-tető és a tetőkertek mellett az épület megjelenésének alapvető összetevőjét jelentik a függőleges zöldhomlokzatok. A homlokzat növényei (borostyán, japán vadszőlő) nem talajban, hanem 80-120 m2-es raszterekre osztott hidrokulturális rendszerben nőnek, s támaszték nélkül, léggyökerekkel illetve tapadókorongokkal kapaszkodva kúsznak a falfelületen. Az üvegfelületek mögött, az épületben télikerteket, üvegház rendszerű növénykerteket rendezünk be. A homlokzati kép napszakonként és évszakonként változik. Nappal a falra (fal előtt) futtatott növényfelületek világosak, míg az üvegfelületek mögötti zöldek sötétebbek, este viszont ezek a növény-házak világítanak, a belső fényt szűrt formában közvetítik.

Mindkét, a dél-keletre és észak-nyugatra néző főhomlokzatra japán vadszőlőt és borostyánt telepítünk, de más-más arányban. A fénykedvelő vadszőlő nagyobb arányban kerül a dél-keleti homlokzatra. Őszre elszineződik, illetve télre lehullatja a levelét. Az észak-nyugati homlokzaton viszont az örökzöld borostyán lesz túlsúlyban.

A hátsó homlokzaton a parkolók fölött háromszor harminc méter hosszan három szint magasan bejárható állványszerkezetre futónövényeket telepítünk, amelyek a dolgozói szinten zaj és porszűrő szerepet töltenek be, illetve a tetőkertnek intimitást biztosítanak.

Az épület e zöld elemei összhangban állnak a zöld környezet visszaállításának, illetve kialakításának törekvéseivel. Ennek egyik eleme a zöld gyepszőnyegbe ágyazott villamospálya, tágabban pedig a Nyugati tértől induló, s optimális esetben a Városligetig egy zöld folyosót képező parkosítás.