Ravatalozó, Tihany

2007. február 19. 18:42 - mB

Kaszás Károly 1978
Tihany
Kaszás Károly tihanyi ravatalozója a domboldalra ültetett, a kiszolgáló funkciókat tartalmazó V alakú épület-fal fölé emelt egyetlen gesztusra, jelre épül. Az alaprajzi térforma teljes nyitottságával a lendületes tetőforma ravatal fölé magasodó gesztusa tart feszes egyensúlyt.

1. nyitott-fedett ravatalozó tér; 2. előravatalozó; 3. a sírásók öltözője; 4. vizesblokk; 5. felszerelési raktár; 6. iroda

Nagyobb térképre váltás

A tihanyi Belső tóra néz a domboldalon álló ravatalozó, mely szerkesztésében két világ - az evilági és a túlvilági élet - elválasztására épül. Az épülethez felvezető út a végén kiszélesedik, majd egy alacsony, széles nyíláson át sötétbe vesző térbe vezet. Ahol az alaprajz szélesen kinyílik, ott a legkisebb a belmagasság. Ahol pedig összeszűkül és szinte már csak a ravatalra korlátozódik, ott az enteriőr nagy belmagasságát különleges struktúrájú ácsszerkezet hálózza be. Ennek szövedékén csillan meg az égbolt, válnak láthatóvá a fák. (Magyarország vidéki építészeti kalauza, XX század)

A ravatalozó pontosan megválasztott helyen ül a domboldalon, egyszerre beengedi a természetet és megnyílik felé. Természetes anyagokat, követ és fát használ, láthatóan emberkéz által összeillesztve. Minden részlet ki van találva, végig van gondolva, miközben az egész épület egy tiszta, szinte tüntetően geometrikus szerkesztés eredménye. Ami átjött a finn építészetből, az a szemlélet, a természeti környezettel kialakított bensőséges kapcsolat, és a természetes anyagok használata, a gondos részletképzés. Mindez csak a módszer, nem a minta közvetlen átvétele, hiszen ami létrejött, végül is tihanyi: a tihanyi bazalttufából emelt épület a tihanyi domboldalról néz a tihanyi belső tóra. (Simon Mariann: A hetvenes évek hazai építészete és a karakter)