a munka a Tudományos Diákkör konferenciák
Építőművészeti szekciójában első díjat nyert.

TDK 2011 KÖZÉPÜLETTERVEZÉSI TANSZÉK - A VILÁGOK ARCA

P A N E L

Kiss Laura, Plájer Judit - konzulens: Marosi Bálint

- a teljes prezentáció (pdf) itt letölthető! (4 mb) -

A tanszék által kiírt TDK témáját leszűkítettük a panelépületekre. Hogy miért tettük ezt? Azért, mert feladatkiírás tanulmányozása során rögtön megfogalmazódott bennünk az, hogy egy olyan kérdéskörrel szeretnénk foglalkozni, amely sok embert érint, és a városban is jelentős szerepet tölt be. Ez igaz a panelokra, mivel Magyarországon minden ötödik ember panellakásban él, illetve Budapesten igen nagy számban jelen vannak. Emellett szempont volt az is, hogy aktuális problémával foglalkozzunk, ami szintén jellemző a panelépületekre, hiszen az 1960-70-es évek körül épültek, és körülbelül 30 évre tervezték őket.

Mivel a panel lakótelepek témája rendkívül összetett, célunk volt minél több szemszögből megközelíteni kutatásunk során. Ennek összefoglalója a leadott dolgozatunkban megtalálható. Most csak pár képet vetítenénk fel emlékeztetőül.
Sokáig úgy gondolták, hogy az emberben lejátszódó belső folyamatokhoz képest a környezet csak másodlagos szerepet játszik; ám mára ez a tézis megdőlni látszik.

DÚLL ANDREA környezetpszichológus kiemeli hogy az ember is erősen territoriális
lény – biológiai természetű indíttatásból jelöljük körül saját területünket a legkülönbözőbb élethelyzetekben is.

De a legkitüntetettebb territóriumunk az OTTHONunk.

Hundertwasser (a filozófikus építész) már saját korában hasonló gondolatok alapján fogalmazza meg kétségeit a modern szellemben épült lakótelepekkel kapcsolatban. Kimondja, hogy az egyénnek joga van saját területét formálni.
Megfogalmazza az „ablakjogot”, valamint az „építészdoktorok” szükségességét.
A zöld homlokzat elődjeként pedig ú.n. „falakókat” ültet házaiba.

A Hundertwassernél megjelenő növények napjainkban egyre kedveltebb homlokzatburkoló elemek. Ez nem véletlen, hiszen kedvező esztétikai megjelenésükön túl számos pozitív hatással bírnak az épület működésére. Kortárs példaként Édouard Francois francia építészt emeltük ki, aki a növényeket hozzáadott extra elemként alkalmazza épületein, például növényládákat helyez a lakásokhoz.

Figyelemre méltónak találtuk a Németországban végbement panelfelújításokat, közülük is kiemeltük a Leinefeld városában történt átalakításokat.

Magyarországon a panelfelújítások során ekkora mértékű tömegalakítások nem történnek, azonban a homlokzat hőszigetelése minden esetben megvalósul, ez pedig maga után vonja a homlokzat újraszínezését. Ezzel a feladatkörrel foglalkozik például Dr. Tari Gábor.

TDK munkánk folytatásaként egy konkrét panelépület homlokzatának felújításával foglalkoztunk. Olyan épületet választottunk, mely általános hosszú egyhangú homlokzattal rendelkezik és a lakótelep beépítését tekintve is tipikusnak mondható.

Az épület vizsgálata során a legfőbb problémának a következők adódtak: raszteresség, növények hiánya, monotonitás.

A kezdeti reakcióink meglehetősen szerteágazóak voltak.

Azt azonban már az elején eldöntöttük, hogy nagy mértékű épületbontást nem szeretnénk. Első rétegként erkélyek létrehozását terveztük meg. Ezzel egy új, jól használható felülettel gazdagítottuk a lakásokat, illetve egy új teret hoztunk létre a külső és a belső világ között.

Második rétegként tetőfelépítményeket helyeztünk el, ide lakó- és közösségi funkciókat terveztünk, ezzel kihasználnánk az épület elhelyezkedéséből és jellegéből adódó előnyöket.

Ezek a finom tömegrátétek funkcionálisan sok pluszt adnak, viszont nem változtatnak nagyon az épület egyhangú karakterén. Olyan megoldást kerestünk, mely egyszerre kezeli a tömeg és a homlokzat monoton drasztikusságát. Így az általunk tervezett rendhagyó térháló átmenet a 2- és 3 D között. Huzalrendszerünk - eltartva az épület jelenlegi homlokzatától – finom törésekkel körbeveszi a házat – vázat adva a felfutó növényeknek.

A telepített élő zöld terjedni kezd –benövi az épületet. A lakók saját lakásuk előtt igényeik szerint alakíthatják azt. Így mindenki magáénak érezheti az új homlokzatot. Ezáltal ez az élő rendszer önmagában hordozza a változatosságot, melyhez az idő még egy plusz dimenziót ad (gondolunk itt az évszakok váltakozására).

A térháló mögött sokszor megmutatkozik maga az épületfal is. Színezésével egy plusz réteget adva a háznak.

A zöldfelület a homlokzatról lefut a köztes udvarra, majd át a szomszéd házra, ezzel összekapcsolva az épületeket. A szomszédos épületek két-két szélső bejáratát pergolás rendszerrel összekapcsoltuk, mely így keretet ad, és kapuként erősíti a megérkezés érzését. A köztes udvaron közösségi területek (sport, játék, pihenés) kapnak helyet.

Ezek a létrehozott elemek számos plusz réteget adnak az épületnek, erősen növelik például a vizuális és a társas kapcsolatok megvalósulásának lehetőségét. Vizuális kapcsolat a környezettel, a köztes udvarral és a szemben lévő házakkal, és társas interakció lehetősége a szomszéd lakókkal az erkélyeken, tetőn, udvaron.