Az alábbi előadás szinte pontosan a témánkba vág - a Város 4. tárgy paneles lakótelepeket vizsgáló félévének anyagai közt találtam az Urbanisztika Tanszék honlapján. Az alábbiakban ennek az előadásnak a vázlatpontjai következnek, a végén egy elolvasható-meghallgatható interjúval.

Az előadás itt letölthető (ppt) - a többi paneles előadás itt nézhető meg.

Hat alapvető „lakóhelyi szükséglet” (Zeisel, 1981)

• biztonságigény / kötődés
• tájékozódási szükséglet / legibilitás
• privát szféra igénye / hozzáférés az énhez-csoporthoz
• társas interakció szükséglet
• kényelem-igény / rutinok
• identitás-szükséglet

A fenti nagyon erősen kínálja a párhuzamot az általunk már elővett Manslow-féle igénypiramishoz (Wikipédia-link):

A Pruitt Igoe lakótelep (Missouri) kudarca (felrobbantása, 1971) mögötti okok:

„Félpublikus terek és létesítmények megléte nélkül - ahol az informális hálózatok kialakulhatnak - a Pruitt Igoe-ban lakó családok saját lakásuk belső struktúrájában töltötték szabadidejüket, és nem volt meg az a közösségi támogatás, védelem és informális társas szabályozás, melyeket egyébként más alsó- és munkásosztálybeli szomszédi közösségekben megtalálhatunk” (Yancey, 1971)

„ahelyett, hogy az építészek a lakóegységek közötti teret elkerülik, vagy lehető legkisebbre szűkítik, inkább félpublikus tereket és létesítményeket alakítsanak ki … A tervezőknek minimalizálni kell azt a területet, ami senkihez nem tartozik, és maximalizálni azokat, ahol az informális szabályozás létrejöhet” (Yancey, 1971)

Azaz azokról a közös-félpublikus területekről van szó, amelyek az utca teljesen nyilvános terétől az otthon privát világáig vezető térsor részei, amelyek ezzel együtt jól beazonosíthatóak, világosak, tartoznak valakihez-valamihez, amik így a közösség valamiféle identitását is jelenthetik.

A híres-hírhedt Pruitt-Igoe lakótelepről a Wikipédia cikkét lásd itt!

Pszichológiai nehézség:

„A bérházakban levő lakások az egyes családok és családtagok egyéniségének kifejezését csak a bútorzat kiválasztása és a lakás belső berendezésének megoldása útján teszik lehetővé, vagyis a lakás predeterminált..., a lakók szabadsága minimumra korlátozódik” (MUSIL, 1971. 181.).

lépcsőházak: mintha szinte teljesen szabályozatlan tér lenne: Bárki beléphet anélkül, hogy belekötnének, mégis privát abból a szempontból, hogy senkit nem tartanak felelősnek a lépcsőházbeli viselkedéséért.

Bandák, tinédzserek privát helye: „Csak annyit kell tenned, hogy kiütöd a villanyt az alattad és a feletted lévő lépcsőfordulóban, és ha valaki jön, aki mondjuk nem fél a sötéttől, akkor elkezd bukdácsolni, és még időben meghallod, hogy meg tudj pattanni.” (Egy tinédzser)

frissítés a Védhető terek cikkből:

A fejlesztés különlegességét az az óriási számú és nagyságú, ám kissé határozatlanul definiált külső és belső „közösségi” tér – beleértve minden épület földszintjét és harmadik emeletét – jelentette. (...) Minden közös tér teljesen funkció nélküli volt és mind az alaprajzi elrendezés, mind pedig az épület mérete és magassága következtében teljesen elkülönült a lakóegységektől. A házakat körülvevő „lombfolyó” lassan szeméttengerré változott. A folyosók, lobbik, felvonók és lépcsők veszélyes – graffitikkel, szeméttel és emberi ürülékkel borított – helyekké. A projektben a lakókkal való feltöltöttség soha nem érte el a 60%-os arányt, ezzel szemben alacsony kihasználtság, magas veszélyfaktor jellemezte már 10 évvel az után, hogy a tervezésre és a kivitelezésre töménytelen közpénzt áldoztak.

Ne felejtsük el, hogy lakótelepekről van szó, azaz ahol a lépcsőház jelemzően szűk, sötét, ablaktalan, átláthatatlan, elszigetelt.

lakótelepek vizsgálata:

Negatívumok:

– viszonylag kis alapterület,
– kevésbé biztosított a vizuális és az auditoros személyes tér (privacy)
– Mindez túlzsúfoltság érzéshez vezethet, amely a vizsgálatok szerint az elégedetlenség egyik fő forrása

Pozitívumok:
– intimitás-szabályozási lehetőség (forrás: épületek építészeti struktúrája)

• FESTINGER és mtsai klasszikus kutatás: egyetemi szállás, 17 épület, házaspárok számára erős kapcsolat az építészeti sajátságok és a barátság/vonzalom között: a kapcsolatok horizontálisan szerveződtek inkább.

– hasonló háttér
– városi előnyök közelsége
– relatív biztonság tudata

A fentiekből számomra a horizontális kapcsolatok kiemelése a legizgalmasabb, és ez az amit a legközvetlenebbül fel is használhatunk majd. Ez ugyanakkor közvetve egyfajta válasz is lehet arra, hogy az oldalfolyosós rendszer valóban több és többféle kapcsolatot indukálHAT, szemben a fogatolt rendszerrel. 

Ebben benne rejlik a magas épületek egyik problémája is - a többi:

magasház:

"jogunk van a földdel való kapcsolatra".

Nincs jól definiált privát-publikus elkülönülés.

ha a lakás (és belső lakóterei külön-külön is)

• jól elkülönült(ek)
• egyénileg azonosítható egység(ek),
• ne nézhessen be mindenki,
• legyenek jól elhatárolt verandák-balkonok,
• és legyen lehetőség a külső/belső terek perszonalizálására

↓
KONTROLL
↓
HELYIDENTITÁS

Itt pedig egy lakáshasználattal kapcsolatos interjú olvasható Dúll Andreával (kollégiumtervezők figyelmébe is!): 

A pszichológiai értelemben vett otthonossághoz nem feltétlenül társul pozitív jelentés. Számos olyan otthon van, ahol valami rossz történik, az embert atrocitás éri, de még az ilyen otthon is képes kiszolgálni az ember territoriális viselkedési igényét. A "rossz" otthonok környezetpszichológiájáról hallgassa meg a kutató véleményét!

Számos diáknak hosszú évekig jelentenek speciális otthont a kollégiumok. A Környezetpszichológiai Műhely az otthonokról elvégzett vizsgálatok tükrében azt is feltérképezte, kialakulhat-e itt az otthonosság érzése. Hallgassa meg a környezetpszichológust arról, hogy mikor válhat börtönné egy ilyen lakótér!

A fenti "hallgassa meg" linkek az eredeti origo-interjúban klikkelhetőek!