Tegnap mutatták be a FUGÁban az Építészet – kritika – írás című könyvet: izgalmas olvasmány, az építészetről való hazai beszéd rögzített története: egyszerre anekdotikus, dokumentarista, személyes és általános. Utazások, előadások, folyóiratalapítás, párbeszédkísérletek, bel- és külföldi összevetések. Jó érzés ilyen rangú megszólalók közé kerülni, (s főleg) izgalmas a többieket olvasni. Gratulálok a szerzőknek!

Az Építészet – kritika – írás a magyar építészeti közélet író építészeivel és építészeti íróival, szerkesztőivel készült interjúkötet, melynek célja volt feltárni a magyar építészeti publicisztika és a hozzá kapcsolódó fórumok rendszerváltás óta eltelt időszakának állapotát.

A szerzők Csóka Attila Róbert és Smiló Dávid építészek, volt szakkollégisták feltételezték, hogy lennie kell olyan hagyománynak, olyan rejtett tudásnak, amelyet megismerve érthetővé válik a magyar építészeti írásosság jelenkori helyzete.

Bár a kötet fókuszában az építészeti írás és az építészettel kapcsolatos nyilvánosság áll, de pont ennek köszönhetően átfogó képet ad a rendszerváltás utáni építészeti szakmai közegről és annak működéséről, azaz a magyar építészetről is.

A kötetben megszólalnak: Bojár Iván András, Kerékgyártó Béla, Masznyik Csaba, Marosi Bálint, Martinkó József, Moravánszky Ákos, Szabó Levente, Szemerey Samu, Vámos Dominika és Wesselényi-Garay Andor.